A mellettünk lévő iskola focipályáján felnőtt dawn kórosak játszottak. Megálltam nézni őket, mert magával ragadott az a báj, ami árad belőlük. Gyermeki mozdulatokkal, és mindig mosollyal az arcukon rúgták a labdát, és minden mozdulatnak, amivel beletaláltak, úgy örültek..az egyikük még gólt is rúgott. A kapus úgy igyekezett kivédeni, de végül ő is örült a másik sikerének.

És miközben Hegyesfülű várta, hogy menjünk tovább, azon tűnődtem, milyen boldogok is ők valójában..