Külön szobrocskát érdemel az operatőr, mert olyan értékhordozó képsorokat láthatunk, amilyet tényleg csak nagyon ritkán! Eltalált hangulatok, párhuzamos mondanivaló. Hát mégegyszer: zseniális!Kétszer vagy háromszor fogtam magam vissza a sírástól, a rendező nagyon jól helyezte el a fojtó-feloldó jeleneteket, ezeket akár gyors egymásutánban is. Gondolom a Multiplexek csak a nagy húzónevek miatt játszák; a fent említetteken kívül még ott van többek között Ewan McGregor, a "Little Miss Sunshine" és a "Mindenképpen talán"-ból ismert kislány, aki nem is olyan pici már Abigail Beslin, a számomra a "Szerelmünk lapjai"-ból ismert apuka Sam Shepard, az "Álljon meg a nászmenet"-es pasi Dermot Mulroney, és a Sherlock-rajongók kedvence, Benedict Cumberbatch.
A sztori középpontjában egy zűrös család; alkoholista férj, gyógyszerfüggő feleség, akik szenvedélyüket azonban nyíltan felvállalják (szerintem ez igen ritka). Három lányuk közt sem éppen túl szoros a kapcsolat, meg persze a szülőkkel sem mindennapos, lévén ki tudna elviselni egy ilyen a nyomasztó légkört, ami szószerint is fullasztó: a házban rekkenő hőség (az ablakok be vannak szögezve, hogy ne lehessen őket kinyitni) és állandó fény-nélküliség uralkodik. Egy nap a férj eltűnik, és felborul a kényes "egyensúly", s az eladdig rejtve maradt titkok kelésként fakadnak fel sorra.
Folyamatos meglepetések csapják arcul a nézőt (noha azt hinnénk a helyzetet már nem lehet fokozni), de az ügyesen elhelyezett feloldások miatt ezek egyáltalán nem terhelőek. A film ráadásul zseniálisan ötvözi a szórakoztató, sokkoló, vidám, zenés(!) és drámai elemeket, így a végére egy olyan összegyúrt alkotást látunk, ami tökéletesen kerek, érthető, elviselhető és azonosulható.
A kedvenc jelenetem, mikor Barbara (Julia Roberts) rátámad Violára (Meryl Streep) és a földön fekve viaskodnak egymással. Egyszerre érzed jogosnak a dühöt, és sajnálod a földre kerültet, az elesett anyát, miközben pattanásig feszül a hangulat, és azon izgulsz, melyiküknek esik baja. Ebben a filmben mindenkit lehet sajnálni, még a legelfuseráltabb harmadik lányt is... mélységesen igaz jelenetek, valós mondanivalóval... Néha legszívesebben megállítottam volna az időt, hogy bemászhassak melléjük a képre, és ott lehessek, osztozva a fájdalmukon, olykor a szépségeken és a kritikus pillanatokban foghassam a kezüket.
A pozitív moziélményt tovább erősítette, hogy nem voltunk túl sokan a teremben, így a zacskócsörgéstől és a kólaszörcsögéstől mentes volt a vetítés. De összességében: az Augusztus Oklahomában az a fajta film, amit meg kell szerezni itthonra is. Ja, és csakis feliratosan javallott! Ki nem hagynám az eredeti tónusokat! Meryl Streep olyan azonosulással játszik, hogy tökéletesen beleillik a szerepbe, pedig mi sem állna távolabb a valódi énjétől, mint egy útjáról ennyire letévedt, megkeseredett, érzelmileg labilis és elmeileg sérült karakter.
Ja, és tudjátok ki a film egyik producere? George Clooney.
és akkor a trailer
http://www.imdb.com/video/imdb/vi1260234777/
A kereső alapján kiadott képek ne tévesszenek meg senkit; Meryl Streep parókája szándékosan ennyire felismerhető: fontos dramaturgiai eszközként szerepel, de csak ennyit árulok el. Remélem kedvet kaptok, és megnézitek a filmet!
0 csiripelés:
Megjegyzés küldése