Vannak ilyen magányos napok, mikor a kanapén alszol el, összegömbölyödve a világ összes terhe alatt. Ismerős az érzés, mikor már szinte fekete a kilehelt pára a szádon, de még tusé! kardszúrásokkal gördíti feléd a viharfelhőket a Sors, várva hogy mit felelsz majd az újabb csapásokra.
Rongyokba bújtatott patákkal lépdelt a macskakövön a hóhér lova, hideg-lelve futott végig a gerincen, ahogyan a visszafojtott éjszakában kileselkedett a gondolat a házsarok mögül..sóhajtott, majd álomfüstté vált egy emlékképnyi idő alatt.
Ha szereted…
3 hete
0 csiripelés:
Megjegyzés küldése