Ez a neve az új hajfestéknek, ami éppen ezekben a pillanatokban ivódik a hajamba. Bele. Szét. Össze és vissza, hogy még a fültövem is "acetonflakoncímke"-narancssárga. Roppant érdekfeszítő. A mai napon megállapításra került, hogy vannak, akik a kutyafuttatóban való sétáltatást is összekötik egy még kellemesebbel, avagy nem az első alkalommal fedezem fel, hogy konkrétan két pasi füvezik e tevékenység közben. Kettecskén (plusz a két négylábú, akik ugyebár nem csatlakoznak eme bódító kábulathoz) oda-vissza sétálva mámorosodnak. Hát... fura és egyedi módja mindenesetre a kutty legeltetésnek.. Mondhatni együtt zöldelésznek.
Mi Idával (egy kutyás csaj) mellesleg remek mókát csaptunk, és hangosakat kacagva rittyentettünk jobbnál jobb viccet ebből.
Tegnap a konyhában több órás vacsi-sör-berencen-chips négyszöglet-asztali (:P) beszélgetés keretében pontosításra került pár részlet az Európa túrával kapcsolatban.
Anyu bezzeg másképp reagálta a tervet, mintha az időpont közeledtével feszengve gondolna arra, hogy talán tényleg elmehetek. És persze megint megkaptam az "apád ugyanilyen ötletekkel állt elő annak idején" mondatot. Amiről én persze igazán nem tehetek, meg hát honnan is tudtam volna, de ez is csak egy újabb jel, hogy apámtól vagyok én is. Eh de fura ez a mondat.
Aztán persze tovább terelődött egyéb fontos témákra a beszélgetés, amiből az sült ki, hogy megint túl idősnek érzem magam a közelítő 24-emmel, nem beszélve a belém ültetett "úristen, azért 4 év múlva már szeretnék gyereket..." szindrómáról. Szörnyű dolog ez a biológia, pedig én még szívesebben állok hozzá Pató Pál urasan, úgyhogy hazaérve óvatos, ámde annál határozottabb mozdulatokkal lefejtettem magamról az anyutól belém akaszkodott puha medúzakarokat, amik ezeket a fura gondolatokat okozták. Hah, lélegzem!
0 csiripelés:
Megjegyzés küldése