Gejl

Furcsa és még soha nem tapasztalt dolog nekem ez az egész. Egész egyszerűen csak azt tapasztalom, hogy napról napra egyre jobban akarom őt, egyre jobban szeretem, hogy hozzá tartozom, s ő hozzám. Szinte érezhető, ahogyan egyre növekszik a szerepe az életemben, és még csak össze sem vesztünk egyetlen egyszer sem. Nem, nem hiányzik a dráma, sőt, olyan édes ez a nyugalom. A normális párkapcsolat. Olyan természetes az egész, és milyen nehéz rátalálni. Hány álmatlan éjszakába, hány összetört szívre, mennyi sírással töltött órára volt szükség ehhez... Egészen költői, hogy mennyire átalakít -életemben először jónak és értékesnek érzem magam valaki mellett. Amikor egyedül voltam, ez fel sem merült, de eleddig ha volt valakim, nem éreztem, hogy fontos lennék, hogy igazán számítanék.
Ted.. Ted egészen más. És tudom, hogy gyakran írok ilyeneket, de talán el sem hiszem én magam sem. Hogy képzeletben már messzi jövőbe nézek olykor, persze csak óvatosan. Ő az első olyan fiú, akivel tényleg el tudom képzelni az Európa körutat. És tudjátok, mi van? A három hónap eddig tényleg mindig csak kifogás volt. Most, hogy egyre jobban közeleg az eddig vészesen meghúzott határ, egyre jobban...
...sz...tem. Sze..tem....Szer....etem. Szeretem!