Mondani lehet sok mindent, de amit igazából teszel, az számít igazán. Persze, vannak az ilyen elcsépelt közhelyek, mint amilyen ez is, de valójában mennyire igazak. Az egyszerűségükben rejlik a valósságuk.

Megfigyeltem, hogy a szekrény és a ruhák viszonya egyenesen arányos a lelki állapotommal. Pl most semmi affinitásom rendbe tenni, pedig úgy néz ki, mint ahol bomba robbant. Általában csak bedobálom a holmikat -jobb esetben, mert egyébként a rattan fotelekben tornyosulnak. Trehány egy disznó vagyok én. No sebaj, mert hát holnapra úgyis rendet kell csapnom, hisz jönnek a lányok, és még mosogatni valóból is van egy "kevés". Kíváncsian várom a holnapi új frizurát. Úgy körülbelül...nem, nem is tudom, hogy mikor voltam utoljára hivatalosan fodrásznál, mert pont 1 éve volt az a bizonyos "neon narancssárga" incidens (klikk) a hajammal. Emlékeztek? Huh, hogy rohan az idő. Na, hát azt se igazi fodrász csinálta, és azóta csak Hugi vágott a loboncomból. Kalandra fel!

Felvettem a kapcsolatot egy lánnyal, akinek olvasom az utazó blogját. A férjével együtt Dél-Amerikát tapossák/ták hátizsákkal. Már váltottunk pár e-mailt, és sok hasznos tanáccsal lát el. Jó dolog ez az internet, amúgy nem indulnék el nélküle, hogy ha végre eljön az ideje, jelentkezhessünk, amint tudunk.