Minden más

Ahogy hajnalban Paprikafejjel sétáltunk a szinte kihalt utcákon, s a füves terepet körbevevő épületek ablakai is -csupán egy-kettőt leszámítva- mind édes álmukat aludták még, egyszer csak azt vettem észre, hogy mosolygok. Szeretem, mikor ilyen csendes és nyugodt a város, és egyébként ilyenkor a legjobb biciklizni is. Gurulni mindenen át, egyedül szelni az utakat, csupán a szél süvít menet közben. Édes szabadság!
De a legszebb az ébredező madarak édes, és álmos csivitelése. Ilyenkor mindig a régi közmondás jut eszembe: "Ki korán kel, aranyat lel". Mert ez nekem igazi kincs.

Mostanra már pedig immáron több mint másfél órája munkában robotolok... el sem hinnétek, hogy az emberek mennyire nem tudják értelmesen elfoglalni magukat szombaton. Pihenő nap. Haha.

Amúgy a metrón kipattant a fejemből egy brilliáns hipotézis a szakdolgozatomhoz (aminek témája: Az ember és kutya közötti kommunikáció szépirodalmi szövegelemzés módszertanával), miszerint: "Létrejöhet-e igazi szimbiózis ember és kutya között a (köztük történő) kommunikáció segítségével?"

Egyébként ezt olvastátok? Én is akarok egy házi rókáááát! :))