Rejtélyes

Valakitől kaptam egy ajánlott küldeményt. A szelvénye a postaládában hevert. Az én nevemre szól, tehát nem a főbérlőére, s ide, az új címre. De hisz azt ki tudja? Holnap beugrom érte munka után, de már kifúrja az oldalamat a kíváncsiság. A szelvényre a feladóhoz ennyi van írva: M.P. Ez most lehet Magyar Posta, de hát miért kapnék a Magyar Postától valamit? M.P... franc se tudja, de minden esetre érdekessss.

Persze közben magamban már hatszáz variációt gyártottam a témára, és fogadni mernék, hogy egyik sem az, ami igazából. Csak hát az a kérdés, hogy ki tudja az új címemet...?

"Minden a Fanta automata eltűnésével kezdődött" -és milyen igaz. Azóta romlás és pusztulás jellemzi a helyet. Áprilisig, már csak áprilisig tartsunk ki, én mondom, utána minden szebb lesz, és a közel 2,5 évnyi szenvedés meghozza majd gyümölcsét!

Sötét Chilis Csokoládé

Ez a neve az új hajfestéknek, ami éppen ezekben a pillanatokban ivódik a hajamba. Bele. Szét. Össze és vissza, hogy még a fültövem is "acetonflakoncímke"-narancssárga. Roppant érdekfeszítő.

A mai napon megállapításra került, hogy vannak, akik a kutyafuttatóban való sétáltatást is összekötik egy még kellemesebbel, avagy nem az első alkalommal fedezem fel, hogy konkrétan két pasi füvezik e tevékenység közben. Kettecskén (plusz a két négylábú, akik ugyebár nem csatlakoznak eme bódító kábulathoz) oda-vissza sétálva mámorosodnak. Hát... fura és egyedi módja mindenesetre a kutty legeltetésnek.. Mondhatni együtt zöldelésznek.

Mi Idával (egy kutyás csaj) mellesleg remek mókát csaptunk, és hangosakat kacagva rittyentettünk jobbnál jobb viccet ebből.

Tegnap a konyhában több órás vacsi-sör-berencen-chips négyszöglet-asztali (:P) beszélgetés keretében pontosításra került pár részlet az Európa túrával kapcsolatban.

Anyu bezzeg másképp reagálta a tervet, mintha az időpont közeledtével feszengve gondolna arra, hogy talán tényleg elmehetek. És persze megint megkaptam az "apád ugyanilyen ötletekkel állt elő annak idején" mondatot. Amiről én persze igazán nem tehetek, meg hát honnan is tudtam volna, de ez is csak egy újabb jel, hogy apámtól vagyok én is. Eh de fura ez a mondat.

Aztán persze tovább terelődött egyéb fontos témákra a beszélgetés, amiből az sült ki, hogy megint túl idősnek érzem magam a közelítő 24-emmel, nem beszélve a belém ültetett "úristen, azért 4 év múlva már szeretnék gyereket..." szindrómáról. Szörnyű dolog ez a biológia, pedig én még szívesebben állok hozzá Pató Pál urasan, úgyhogy hazaérve óvatos, ámde annál határozottabb mozdulatokkal lefejtettem magamról az anyutól belém akaszkodott puha medúzakarokat, amik ezeket a fura gondolatokat okozták. Hah, lélegzem!

Véletlen...

...egybeesés, hogy éppen rendőrös üldözésről és elkapásról-kihallgatásról álmodtam? KLIKK

Minden más

Ahogy hajnalban Paprikafejjel sétáltunk a szinte kihalt utcákon, s a füves terepet körbevevő épületek ablakai is -csupán egy-kettőt leszámítva- mind édes álmukat aludták még, egyszer csak azt vettem észre, hogy mosolygok. Szeretem, mikor ilyen csendes és nyugodt a város, és egyébként ilyenkor a legjobb biciklizni is. Gurulni mindenen át, egyedül szelni az utakat, csupán a szél süvít menet közben. Édes szabadság!
De a legszebb az ébredező madarak édes, és álmos csivitelése. Ilyenkor mindig a régi közmondás jut eszembe: "Ki korán kel, aranyat lel". Mert ez nekem igazi kincs.

Mostanra már pedig immáron több mint másfél órája munkában robotolok... el sem hinnétek, hogy az emberek mennyire nem tudják értelmesen elfoglalni magukat szombaton. Pihenő nap. Haha.

Amúgy a metrón kipattant a fejemből egy brilliáns hipotézis a szakdolgozatomhoz (aminek témája: Az ember és kutya közötti kommunikáció szépirodalmi szövegelemzés módszertanával), miszerint: "Létrejöhet-e igazi szimbiózis ember és kutya között a (köztük történő) kommunikáció segítségével?"

Egyébként ezt olvastátok? Én is akarok egy házi rókáááát! :))

Hihetetlennek tűnik olykor, hogy mennyi kosz gyülemlik fel egyetlen hét alatt. És ez csak a lakás. Képzeljétek, mennyi szemét lehet pl a tudatunkban. Egy hatalmas felesleg és abszolút lényegtelen információ halmaz szállingózhat itt belül, hát talán épp ezért kellenek az egyedül, magadban töltött percek és órák. Mert ilyenkor odabent is rendet tehetsz. Szelektálni fontos -ezt csak azok az idős mániákusok nem tudják, akik még a pizzás dobozt is felhalmozzák, hátha egyszer jó lesz valamire, és az idő során úgy gyűlik (és talán még penészedik is) a sok kacat, lim-lom és egyéb, hogy már csak kis ösvényeken lehet közöttük közlekedni a lakásban.

A mai napot tiszta lappal kezdem -lezártam egy olyan fejezetet, ami eddig megviselt, és erősen emlékeztetett egy korábbi énemmel átélt szituáció-együttesre. Éljen a sajtos pogi - kávé reggeli kombója.

Éééééés március 3-4-5-6: Utazás kiállítás a Hungexpo-n!! Jupííí!

Mikor meglátta a hullócsillagot, már tudta, mit kívánjon. Még sosem látott ilyet azelőtt, s igaz, most sem volt senki, akivel megoszthatta volna ennek élményét. Mégis örült a természeti csodának -ő legalábbis annak tartotta mindenesetre. Sokszor kívánta, bárcsak láthatná, ahogyan az északi fényről is oly sokszor álmodozott. Előbbihez talán mégiscsak több esélye volt.

"Vajon valóra válik-e?" -kérdezte magától, és kifújta a cigifüstöt. Sejtelmes felhő gomolygott felfelé. Sokáig követte a szemével, míg végül már nem tudta kivenni a sötétben. Elpárolgott vagy mi.
Sóhajtott, s úgy érezte, mintha a közelben tenger morajlása hallatszott volna. Pedig csak a saját gyomra volt. Éhezett.

A városnak ezen részén nem voltak fények -csak a messzi távolban pislákolt valami. Egy utcalámpa fénye talán. Valamiért a kis gyufaárus lány jutott eszébe, úgy képzelte, annál a lámpánál állhatott, vacogva.
Felállt -mert eddig a fűben feküdt-, és leporolta a nadrágját. Mintha számítana bármit. Még egyet sóhajtott, ezúttal egy enyhébbet, majd odalépett a nagy platánfához, amely mellé kikötötte deres lovát. Megsimogatta homlokát, mire az megszólalt, s így szólt:
"A bizalom mindkét félnek pozitív eredményt hoz."

Ekkor ébredt fel. A Hold egyenesen az arcára sütött, pedig nem is volt teli. A másik oldalára fordult, és megpróbált úgy tenni, mintha nem látná, mennyi az idő.

K.dd

Amikor esténként a zuhany alatt töltöm a hosszú perceket, azon szoktam gondolkodni, hogy egy meleg (szinte forró) zuhany olyan, mint egy szerető. Mármint egy vadító, szenvedélyes férfi.
Ahogy a hátadon végigzubog a forró víz, egyszerre csak úgy érzed, ebből még kapni akarsz, még még még, ki sem szállnál legszívesebben a kádból, örökre ott maradnál, csak hogy élvezhesd még az ellazító és éltető, kényeztető, masszírozó vízsugarat.
A külvilág teljesen megszűnik, és a fürdő ilyenkor valami hihetetlen szentéllyé változik hirtelen, a nyugalom szigetévé, az önmegtalálás szent templomává.
Imádom.


---Más: az ügyfél ölében, akivel kb egy órája beszéltem, egy cicus ült. Hogy ezt honnan tudom? Onnan, hogy behallatszott a telefonba a dorombolása. Hmm.. milyen rég is volt már, hogy ott doromboljon egy kis cirmos az ölemben, hogy odagömbölyödjön mellém az ágyra, hogy az ölembe ugorjon, miközben a gépnél kalimpálok...
Chilit jó dolog paskolgatni, jó, hogy masszív, hogy lehet vele jókat játszani, ugrabugrálni, szaladgálni. De olykor úgy vágyom arra, hogy egy kis bolyhos goblyos selymes gombolyag pamacsfej is legyen a közelben...

Egy szakítás története

Nem, nem, nem, meg ne ijedjetek!! Minden a legnagyobb rendben! :)
Csak ez a rövidfilm olyan... hát...valós.

Here We Are

Igaz, hogy vetített háttér, de ez a szám nekem akkor is tetszik. Jahm, mert hogy gyűjtöm a bringás videókat, és már van egy rakat :)

Hétvége

Végre három nap a tökéletes nyugalom jegyében. Valahogy mostanában egyre jobban szomjazom ezekre a pihenőkre; úgy érzem, a munka annyira sziszifuszi dolog az életemben...

No mindegy, hisz ez most végtére is egy vidám bejegyzésnek készült.

Pénteken elmentünk az Ikeába, hogy a korábban általam kinézett dolgokat levadásszuk. (Fanni: Ikea-teszt --negatív, de ez talán a fáradtságnak tudható be). 2000 Ft-ért szipi-szupi, és már életbe vágóan fontos dolgokat szereztem be, pl vágódeszkát, három darabos késkészletet, krumplipucolót, sajtreszelőt és 5 db-os éthordó szettet. Imádom, hogy apró léptékekkel, de bővül ici Kuckóm, és ráadásul Ő egyre többször használja T/2 -őben a birtokos jelzőket. Ez egyrészt fura, másrészt istenien jól esik, na.

Szóval a hétvége a közös sütés-főzés és összebújós filmezés jegyében telt, megfűszerezve hosszú patakparti kutty sétákkal. A nap legeslegjobb és -szebb élménye, amikor azt mondta, hogy őszintén megszerette Chilit (pedig az "elején" Chili kifejezetten idegesítően, és fájdalmasan bosszantóan viselkedett). Amióta rájöttünk, hogy mi neveljük rosszul, azóta Robokutyi ugyanis vajra kenhető, és hogy mit ne mondjak... ez a mondata legszebb szerelmi vallomással vetekszik. Persze én is kaptam szép jelzőket és mondatokat, de mivel már az előző bejegyzés is túl sziruposra sikeredett, erről most inkább hallgatok.

A hétvégi menüről:

Péntek --Uncle Ben's -es szechuáni szósszal leöntött, kockára vágott csirkemell rizzsel. Hozzá terrrmészetesen savanyúság.

Szombat-vasárnap: lasagne fűszerezésű és alapanyagokkal készített penne tészta. Igen, még répa is volt benne, és sütőben sültek össze az ízek, az egyetlen dolog, ami elválasztotta a lasagne-től, az a tészta fajtája volt. Nabumm. Viszont istenien sikerült. Nyammmm.

Gejl

Furcsa és még soha nem tapasztalt dolog nekem ez az egész. Egész egyszerűen csak azt tapasztalom, hogy napról napra egyre jobban akarom őt, egyre jobban szeretem, hogy hozzá tartozom, s ő hozzám. Szinte érezhető, ahogyan egyre növekszik a szerepe az életemben, és még csak össze sem vesztünk egyetlen egyszer sem. Nem, nem hiányzik a dráma, sőt, olyan édes ez a nyugalom. A normális párkapcsolat. Olyan természetes az egész, és milyen nehéz rátalálni. Hány álmatlan éjszakába, hány összetört szívre, mennyi sírással töltött órára volt szükség ehhez... Egészen költői, hogy mennyire átalakít -életemben először jónak és értékesnek érzem magam valaki mellett. Amikor egyedül voltam, ez fel sem merült, de eleddig ha volt valakim, nem éreztem, hogy fontos lennék, hogy igazán számítanék.
Ted.. Ted egészen más. És tudom, hogy gyakran írok ilyeneket, de talán el sem hiszem én magam sem. Hogy képzeletben már messzi jövőbe nézek olykor, persze csak óvatosan. Ő az első olyan fiú, akivel tényleg el tudom képzelni az Európa körutat. És tudjátok, mi van? A három hónap eddig tényleg mindig csak kifogás volt. Most, hogy egyre jobban közeleg az eddig vészesen meghúzott határ, egyre jobban...
...sz...tem. Sze..tem....Szer....etem. Szeretem!

Gondolná az ember lánya, hogy délután-estefelé már nyugton van a lakosság nagy része, és jut idő például levegőt venni. De nem. Csak szeretném, hogy kilátszódjon a fejem búbja a hatalmas iratkupac alól.
Amúgy állítólag majd úgy 'Barátok közt' környékén fogynak el... csak győzzem kivárni.

Már alig várom, hogy hazafelé gurulhassak Főnixszel! Kell egy sárvédő, és ami mégfontosabb; egy első lámpa is, mert a jelenlegi minden bukkanónál/útrepedésnél/járdaszegélyre-ről huppanásnál durcásan kikapcsol, és úgy kell neki könyörögni, hogy nyissa ki újból a kis szemét. Idióta Küklopsz. Egyszer egy nagyot zakóztam Főnixszel, ő meg leröpült és a darabjait úgy kellett összeszedni az útról. Akkor kaphatott némi agyrázkódást, s a jelek szerint maradandó. Igaz, hogy "csak" egy lámpa, de nem szeretek megválni a bicikli tartozékoktól...

Főnix

És csak mert nem vagyok puding, ma bringával jöttem dolgozni. Hiába, tegnap olyan nagyon magával ragadott az esti városban cirkálás, hogy nem bírtam magammal, a hatalmas olvadt hófoltok ellenére sem. Igaz, hogy nincs sárvédőm, de oda se neki. Majd lesz. Slussz. Passz. :)

Végre

Micsoda felszabadító érzés -gondolta, miközben a lába már a pedálon állt, készen a startra. A piros bicikli mintha izgatottan fújtatott volna, ahogyan a versenylovak szoktak indulás előtt. Az orrlyukakból pára szállt fel, minden olyan mozdulatlan volt. S akkor egyszer csak elindult. Mintha egyetlen nap sem maradt volna ki, úgy szelte a kerék az aszfaltot. Igaz, nem volt benne túl sok levegő, mondhatni erősen ráfért már, hogy friss levegővel töltsék fel a szelepeken át. Életerő -kinek-kinek mást jelent.

-Élek! -gondolta a két küllős guruló, és a Duna felé vitte az irányt.

Fények, hangok, illatok, inverz színek. Az út, az este, a víz, a föld, és a hiányzó molekula, mind helyre került. Hát ez hiányzott olyannyira. Két keréken végiggurulni a város oly régen járt útjain. Megállni a kedvenc látképnél, egy mosolyt villantani az ismerős helyszínekre. Áttekerni a kedvenc hídon és új utakon feleleveníteni, mit is jelent az igazi szabadság.

És a hó is esni kezdett. És hazaérve a rádióból:

"Szomorú hideg téli éjszaka volt, szigorú ködök bújtatták el a Holdat..."

Vajon mi lehet az oka, hogy az étkezés, illetve az étel kívánása szorosan összefügg az aktuális jellemző érzelmi állapottal?

A tegnapi nap túlságosan fárasztó volt, és mára úgy érzem, valami bajom van. Nem, még csak meg sem tudnám magyarázni. Furcsa állandóságot érzek, amit még igazából soha. Még sosem volt ennyire normális kapcsolatom. Komolyan mondom. És én ezt furcsállom? :))

V-day

Valentin-nap. Egy újabb nap, ami már csak olyan számomra, mint a többi. Valaha csillogó szemmel vártam, valaha tettem, adtam...kapni, no azt soha; csak rosszat, meg fájót. Mára mindössze rossz szájíz marad; egy olyan nap, amin összeszorítom a fogam, mert nem akarok csalódni. Eddig sosem voltam tán elég fontos a másiknak. Ki tudja az okokat. Meg amúgy kit érdekelnek.

Fáradt vagyok, és egy rossz hír nyom belülről. Ha ott lettem volna, mindez meg sem történik. Három. Volt, nincs... Nem ő tehet róla, de mégis. Változott a róla alkotott képem. Hogy tudta megtenni? Erre nincs magyarázat. Bármivel is menti magát; hog tudta megtenni? Én nem lettem volna képes rá.

Nagy levegőt vett, mintha mondani akarna valamit, majd lebukott a vízszint alá. Idő kellett, míg szeme hozzászokott a vizes közeghez, de aztán jobb lett. Furcsa; minden olyan más színt és formát kap ilyenkor. Ránézett a saját kezére, de még az is úgy festett, mintha talán rajzolva lenne. Apró buborékok szálltak fel az orrából, s érezte, ahogyan a fülében feszítenek a gondolatok. Az jutott eszébe, hogy talán mégsem kéne, aztán inkább emlékeztette magát, hogy be kéne osztania a levegőt. Azt a keveset, ami jutott. Egy tüdőnyi -nem épp a legnagyobb, de talán ez is megteszi.

Ezüst színnel látta a nap behatoló sugarait, és mintha apró halacskák mozognának arra messzebb. Úszni kezdett, kutatón, minden apró részletre koncentrálva. A vér kezdett dübörögni a fülében. Nem foglalkozott vele, csak lefelé vette az irányt; valahol ott kell lennie, a homokban, a hínár között. Két karmozdulat... három. Haja hullámozva követte őt, mint hű Sancho Panza az ő Don Quijote-jét. Újabb buborékok gördültek ki a szájon, ahogyan kérdő mozdulatot tett szájával. A saját lelkét kereste.

Sarlósfecske

Hogy lehet valami ennyire cuki? Olyan, mintha durci lenne, és azt mondaná dacosan: "namost mi van már, felveszel végre a karodba?".

Amúgy nagyon érdekes állat, szinte sohase száll le, és röptében alszik!! A fiókái képesek az ú.n. "éhségalvásra", ami a hibernáció egyik fajtája. Ugyanis ha rossz idő van, akkor a szülő a fészkelőhelyétől több száz kilométerre is elrepül, ahol jobb az idő. Ezalatt a fészekben levő fiókák testhőmérséklete csökken, még az életfunkciók is lelassulnak, és akár egy-két hétig képesek túlélni élelem nélkül! Wow!

Szóval ki hoz nekem egy sarlósfecske tojást? :)

Mondani lehet sok mindent, de amit igazából teszel, az számít igazán. Persze, vannak az ilyen elcsépelt közhelyek, mint amilyen ez is, de valójában mennyire igazak. Az egyszerűségükben rejlik a valósságuk.

Megfigyeltem, hogy a szekrény és a ruhák viszonya egyenesen arányos a lelki állapotommal. Pl most semmi affinitásom rendbe tenni, pedig úgy néz ki, mint ahol bomba robbant. Általában csak bedobálom a holmikat -jobb esetben, mert egyébként a rattan fotelekben tornyosulnak. Trehány egy disznó vagyok én. No sebaj, mert hát holnapra úgyis rendet kell csapnom, hisz jönnek a lányok, és még mosogatni valóból is van egy "kevés". Kíváncsian várom a holnapi új frizurát. Úgy körülbelül...nem, nem is tudom, hogy mikor voltam utoljára hivatalosan fodrásznál, mert pont 1 éve volt az a bizonyos "neon narancssárga" incidens (klikk) a hajammal. Emlékeztek? Huh, hogy rohan az idő. Na, hát azt se igazi fodrász csinálta, és azóta csak Hugi vágott a loboncomból. Kalandra fel!

Felvettem a kapcsolatot egy lánnyal, akinek olvasom az utazó blogját. A férjével együtt Dél-Amerikát tapossák/ták hátizsákkal. Már váltottunk pár e-mailt, és sok hasznos tanáccsal lát el. Jó dolog ez az internet, amúgy nem indulnék el nélküle, hogy ha végre eljön az ideje, jelentkezhessünk, amint tudunk.

Valami gond van, ugyanis még mindig nem múlt el a rosszullétem, érzem, hogy kéne valamit ennem (mai bevitel: egy fél szendvics+egy banán), de ha a kajára gondolok, még inkább hányingerem lesz...
Nem, nem, nem, én egészséges vagyok, az is akarok lenni! Blöáh...csak ne lenne ez a rohadt hányinger és szédülés...

Az egyik könyv már megvan. M.Scott Peck: A járatlan út. Ezt választottam Merle Két nap az élete helyett, mert... mert már elég az elmúlt napokból. És muszáj volt, mert valószínűleg az előző napok miatt tegnapra elkapott valami vacakság, és a hasam és a fejem fáj, szédülök, és még olykor hányingerem is van. Nem, nem vagyok az...
De így még gusztustalanabbnak látok idebent a melóhelyen mindent. Fura börtön ez, néha az az érzésem, hogy ez valamiféle büntetés. Még saját boxunk sincs. Túlszabályozottság, jó hogy nincs valami külön adó -mondjuk arra, ha a melletted ülőhöz szólsz. Multik.

Amúgy a könyv már égetően kellett. Praktikus tanácsok vannak benne az életre nézve. Igaz is, pont az jutott ma eszembe, hogy eddig bármilyen könyvet is vettem hasonló témában, még sosem olvastam végig őket. A Szeretet könyvet sem. Talán ezzel majd másképpen lesz.
A másik, Maugham-tól a Színház -at pedig most rendeltem meg a neten. Hihhhííj!

A munkahelyen pár hónapja értékesítési verseny fut, vagyis igen, minél több terméket adsz el, annál több suskát kapsz (persze nem ám kp-ban!). A januárinál benne vagyok az első tízben (akik nyernek), de ez még a hónap végéig változhat, a februáriban pedig első vagyok egyelőre. Tudjátok...fura, mert soha nem néztem volna ki magamból, hogy ilyen területen fogok majd...én...továbbra is undorodom tőle, de ha egyszer kell a pénz az utazásokra, akkor összeszorítom a fogam, és a jó érdekében ezt most el kell viselnem. Előbb a kicsi rossz, és aztán a sok jó :)

Ismét érdekesen működök; reggelre megint átkattant valami, így mára dölyfös és dacos csakazértsem fog érdekelni érzéssel viseltetek iránta. Remélem ilyen irányban folytatja a működését a védelmi rendszerem. Még jó, hogy ilyen "egyszerű" eset vagyok..

Amúgy a tegnap messzemenően az egyik legjobb nap volt sok idő óta. Ezt az egészet tényleg igazán meg kéne becsülnöm. Régóta nem éreztem magam ilyen jól valaki társaságában.

Lángocska

Fura érzés végignézni egy mécses lángjának haláltusáját. A minap a fürdőben áztatva magam (és akkor még azon szenvedve, hogy semmi kedvem tovább tanulni a váll.gazd.tant), sercegésre lettem figyelmes, és a falra vetült árnyék furcsa táncára. Közelebb hajolva vettem észre, hogy fogytán a viasz az aprócska teamécsestartóban.

Még dölyfösen magasra csaptak a lángok előbb, szinte dühödten a be nem ismeréstől, hirdetve halhatatlanságát, halálának lehetetlen mivoltát. Örökké akart élni. Aztán lassanként felfogta, hogy nincs már mit felélnie. Méltósággal zsugorodott egyre kisebbre, s tovább kitartott, mint gondolta volna az ember lánya. Az utolsó pár másodpercben viszont kétségbeesésbe fordult addigi dühöngése, s a mécses aluminium falának hajolva kereste, hátha mégis van mibe kapaszkodnia.
Nagyon megsajnáltam, és szóltam hozzá pár szót. Hogy ne aggódjon, hamarosan újjászületik egy gyufavégről, bízzon bennem. Most nehéz elfogadnia talán, de higyje el, minden elmúlik egyszer, csak hogy újjászülethessen, csak bízzon bennem. Bízzott. Befogta az orrát, miközben egy halk pukkanás kíséretében kámforrá vált.
És szinte azonnal meg is gyújtottam egy levendulás teamécsest. Fellélegzett, mikor meglátott, mondhatni még örült is nekem.
-Bíztam benned! -sóhajtott megkönnyebbülten, majd nadrágszárát enyhén megemelve, óvatos mozdulattal elhelyezkedett a kanócon.

Mai idézet:
"Ha látsz és hallasz, mégis vak vagy és süket, magadra vallasz...
légy résen, mit ér a kincsed,
ne akkor tudd meg, mikor már nincsen.."

A tetovált lány...

...bizonyos szempontból (külső jegyek) tökéletesen hasonlított a nővéremhez, a rockos korszakból. De elmondhatom, hogy ez a film...megrendítő. Jó krimi volt, kétség kívül, meg kell hagyni, jó krimi volt. De az én lelkületemnek nem tesznek jót az ilyenek. Egyszerűen nem bírom befogadni. Még két órával később is, mikor már javában vidító zenéket hallgattunk, még akkor is rosszul voltam lelkileg tőle. Nagyon nem esett jól, amiket láttam.

Amúgy nem voltam könyvet venni (majd ma), és az elalvás is ismét nagyon nehezen ment... Sokáig bámultam a falra vetült árnyképeket és a plafont felváltva. Minden csendes volt, olykor Chili nyüszmögött (ilyen szó nincs is) álmában, meg a lejátszó szólt halk duruzsulással. Azt gondoltam, hogy talán ez nem is létezhet igazán, hogy már megint visszakúsztak ezek az éjjelek. Aztán szépen lassan végre lecsukódtak a szemeim.

Persze ma sulim lenne, de én itt vagyok, munkában ismét. Az egyik legérdekesebb órámról maradok így le, de sajnos most nem tudok mit tenni. Ebben a hónapban nem megyek még a befektetési csoportba (munkahelyi előléptetés), mert nincs fölös 10ezrem az értékpapírjog vizsgára, no és sok kedvem sincs a sok maszlagot betanulni, holott végre most lett vége a vizsgaidőszaknak.

Szerda

Ádám és a sok alkohol mondhatni igen kedvezően hatott nem csak a kedvemre, de az álmom színességére is, hetet-havat összeképzelődtem alfában ugyanis. Az este ismételten frenetikusan sikeredett, hoztuk a szokásos formánkat. Köszi! :)

Egyre nehezebben viselhetőek viszont a téli reggelek, szeretném, ha 4 hét múlva lenne, és már tavasz, és jó idő, hogy a kedvemet is feljebb emelje a felújított bicikli szezon. Éljen a napfény -amiből már jó rég óta nem kapunk!

Ja! És mivel van Libri ajándék utalványom, ma végre beszerzek két rég áhított könyvet. A fél életemet le tudnám élni könyvesboltokba járva :)
Amúgy találtam jó kis kiállítást a Természettudományi Múzeum honlapján, úgyhogy az új kalandok is várnak már, de nagyon!
Jelszó (és aki tudja, honnan idézek, kap egy csokit): A kaland odaát van!

sok(k)

8542 napos vagyok elvileg. És mára konkrétan, pontosan kidobta a frankót ez a bioritmus izé, pedig nagy kalap kakinak tartom. No komment.
Már megint nem tudom, hogy mi üt belém ilyenkor, ez egyszerűen valami agyi eredetű baj, amit egész biztosan apámtól örököltem, de nem is ez a lényeg, hanem hogy megint hülye vagyok.

Látnom kell egy világító tornyot közelről, találkoznom kell delfinekkel, orkákkal, látni, hogyan zajlik az élet egy aprócska halászfaluban, kellemesen izgalmas kalandokba keverednem, úszni a tengerben, s utána a homokba feküdni úgy, hogy a lábamat még elérjék a hullámok. Kastélyokat akarok látni, hatalmas sziklákat, hallani a víz robaját, ahogyan megtörik a szilárd felületen. Örülni egy pirosló almának, és éhesen élvezni, ahogyan a fogaim között édes sercenéssé válva leve elindul a szájszélemről. Búrárkodni akarok, s ÉLNI akarok, menekülni akarok, SZABAD akarok lenni!

Torony

Alig tudtam aludni, és azt is csak zenére (igen, ismét emészt valami belülről). Kínomban nekiálltam életem első adag kókuszgolyóját legyártani; olvasztott csokiba forgattam mindet, s utána kapták kókuszos köntösüket. Aztán kényszeresen letakarítottam a pultot, felsöpörtem, elmosogattam, mindezt hajnali fél 1 körül. Nyughatatlan voltam.
Most meg itt van ez a hülye kép, és valahányszor odatéved a tekintetem, érzem a hullámokat, a hűvös szelet, és mellette a melegítő napsütést. Csak ránézek, és már repülök is, aztán hirtelen ráeszmélek, hogy itt ülök egy call center kellős közepén, headsettel a fejemen. Blöáh.
El kéne már indulni végre.

Amúgy itt voltak a csajok, és végre csacsoghattunk egy icit. Nem túlságosan sokat, de még bepótoljuk a jövő héten. Olyan sok volt a mondanivaló és olyan kevés a rájutó idő. De jó volt megint látni őket, jó volt ismét nagyokat nevetni, figyelni és hallgatni a lelkes szóáradatot. Végre.

Zskf

Hogy az a rohadt etr..... meg a tanulmányi osztály is tehetne egy szívességet, hogy nincs senki, aki felvenné azt az átkozott telefont!!!
------------------------------------------------

No, egy fél napi telefonálás után végre felvették a telefont, és sikerült elintéznem. Igaz, hogy havi két max három órám lesz, és az első kettő ezen a héten, de tekintve, hogy dolgozom, nem fogok tudni elmenni...éljen.

És fura, nem gondoltam volna, hogy a mai napon kaphatok meglepetést. Szó szerintit.

Üdv újra a dolgos keddnek. Blöáh. Kezdődik elölről.

Nem baj, az tartja bennem a lelket, hogy ma jönnek a csajok :) Csak ne lennének a reggelek ilyen...hidegek. Még Chili is pokrócba csavarva töltötte az éjszakát. Röpködnek a mínuszok.

Egy sor nyígást lerendezhetnék most. I don't wanna work today..