XY#>

2010. december 14., kedd

| | |
A gonoszhoz beállni azért nem kifizetődő, mert ha igazán romlott és "agykikattant" a főnök, akkor ha valami nem tetszik neki, simán kinyiffant vagy megfoszt valamidtől, netántán megkínoz. A megfélemlítés eszközével lassan olyannyira felülkerekedik majd rajtad, hogy teljesen megnyomorít a tudat, hogy egy ilyen urat szolgálsz.

Bezzeg a jók! Ahol dícséret és hősiesség a jutalmad, ha jól teljesítesz, és bátorítás a következmény, ha valamiben nem. Báh! Micsoda gondolatok így kora reggel. Érdekes, hogy a jók -fogyatkozó számmal is, de- mindig győznek, és a jó hősöket mind siratjuk. A gonosz csak legfőbb csatlósát, ill elvesztését siratja, s az egyetlen, mit érez, a düh és a harag. De minthogy érzelmi skálája csupán a negatív tartományban mozog, a jó, akinek általános érzelmi töltete a tengely pozitív oldalán van, így tudja őt legyőzni; a szélesebb tengely-tartalommal. Hű de bonyolult!
Tehát:
Ha egy gonosz örül, az max káröröm lehet = az x tengely negatív oldala. Ha bosszús = szintén.
Ha egy jó örül = x pozitív oldala. Ha pl dühös = az x tengely mínuszos oldala ---tehát ő sokkal nagyobb érzelmi területtel rendelkezik, s ez már önmagában eyg hatalmas fölény.

Amúgy nem őrültem ám meg :))

3 csiripelés:

Névtelen írta...

de a határán vagyunk mindketten, azt hiszem

Felfedező írta...

az őrületnek?

Névtelen írta...

igen arra gondoltam :)