Rossz érzés, mikor a saját kutyád nem hagy békén olyan pillanatokban, amikor nem rá szeretnél koncentrálni (és itt most nem a szexuális együttlétekre gondolok). Tekintve, hogy a témában nem csak én vagyok érdekelt, a helyzet mindemellett kínos is, mert esetleg nemkívánatosságot vonz majd maga után, és hogy őszinte legyek, félek, hogy a másik fél úgy gondolja majd, hogy ő ebből köszöni, de nem kér. Noha az is eszembe jutott már, hogy ha ezzel megbirkózunk, akkor mindennel -a kérdés már csak az, vajh' jelentek-e neki annyit, hogy felvegye a küzdelmet, ami lehet, hogy előszörre nem lesz könnyű, de hosszabb távon igencsak jótékony hatásai lesznek, és nyugtunk lesz Chilitől.
Azt hiszem, az álmaimban Főnix, a bringám a (nem szexuális értelemben vett) vágyaimnak megtestesítője. Alfában ugyanis épp a metróba siettem le, Főnix-szel a jobb kezemben, amikor a lépcsőknél utánam szólt a BKV ellenőr, hogy a biciklit márpedig ott kell hagynom nála megőrzésre, mert le ugyan nem vihetem. Valamiért nagyon kellett sietnem, így nem volt mit tennem, így le is adtam neki, és rohantam lefelé a lépcsőn. Ahogy leértem, kb előttem zárult be a metrószerelvény ajtaja, nekem meg az jutott eszembe, hogy lehetek ilyen hülye, hogy ott hagytam a bringám a kékkabátos fószernek. Felrohantam a lépcsőn, és visszakértem...volna, ha visszaadja, de bekeményített izmokkal felém tornyosult a férfi, hogy márpedig vissza ugyan nem kapom a biciklit, ugyanis a BKV-nek csak pénzt áll módjában visszaadni. Mélységesen felháborított a hozzáállása, úgyhogy egy adott pillanatban, mikor nem figyelt oda, elloptam mellőle Főnixet, és rohantam vele lefelé. Akkorra már lent, a lépcső alján kisebb karácsonyi vásár lett, szűk kabátsorokkal és asztalokkal határolt útvesztőkkel, amik között nehézkesen keveredtem át hónom alatt az én piros drágaságommal. Végre észrevettem a kijáratot (egy ajtót), amivel együtt azt is megláttam, hogy nincs első kerekem.
Megpróbáltam visszaverekedni magam, hogy kicsapjam a balhét, de aztán meggondoltam magam, és kimentem a már említett ajtón. És ott felszálltam egy ott álló villamosra, ami elvitt a Blahára (...)
Ám korántsem értek véget a megpróbáltatásaim, ugyanis megérkezve a célhoz, már a pedálom is letört. Vagyis, mint utóbb kiderült, egy gonosz varázslóhoz került, így előbb Főnixet biztonságba helyeztem, aztán elrepültem (!), hogy visszaszerezzem a nélkülözhetetlen alkatrészt. Beszálltam az ablakon, és körbelopakodtam a szobát, közben bujkálnom kellett a gonosz varázsló elől, aki azonban megtalált, és kidobatott a belső udvarra. Ott észrevettem, hogy a falon ott lóg a keresett pedál, felszálltam érte, és gyorsan menekülőre fogtam. Ismét be kellett mennem az épületbe, és már egészen a veranda-ajtóig elértem. Egy őr éppen akkor sétált el az üvegajtó előtt. Féltem, hogy lelepleződöm. Ekkor hirtelen szél támadt, és az ajtó halkan, és magától kinyílt. A veranda fakorlátja előtt hosszú szaténfüggöny húzódott, és a szél hatására fodrozódott. Balra néztem, és ekkor valaki kilépett a függöny mögül.
És itt ébredtem fel.
Sejtelmem sincs, hogy mindez mit jelent, de már megint, és még mindig menekülök az álmaimban.
1 csiripelés:
Zseniális!! :D Szerintem ez nem feltétlenül menekülés. Pusztán társasjáték a rosszal való küzdelemben. Ráadásul a tudatalattid jó humorral tálalja a dolgot, ugyhogy nincs miért aggódni. ;)
Megjegyzés küldése