Kavar

Taitát ma műtik. Mindenkit kérek, hogy szorítson délután 1-től kezdődően!! Persze rutin műtét, és ő még csak 6 éves, de... tudjátok, hogy van ez; az ember lánya aggódik a szeretteiért.

A Mr. Nobody-ban is elhangzik az idézet, miszerint teljesen mindegy voltaképp, hogy melyik utat választod (mikor döntések előtt állsz), mert az lesz a helyes út, amelyikre lépsz. Ha belegondolunk, ez mindenképpen igaz, hiszen a saját Karmád beteljesítése felé igyekszel. Gondolom én.

Meg hát... szükségszerűen el kell követnünk bizonyos hibákat, amik után persze lehet, hogy fogjuk a fejünket, dühöngünk, átkozzuk magunkat, s netán napokon vagy heteken át zokogunk. De végeredményben rájövünk majd, hogy ez az út vezetett X lehetőséghez, vagy éppenséggel arra, hogyan cselekedjünk majd legközelebb, ha hasonló szituációba keverednénk.

Reggel a pillangó hatáson elmélkedtem; pl másképp alakul a kosár döntő eredménye, ha aznap kimész a meccsre, mintha otthon maradsz. És gondolj bele! Azzal, hogy kilépsz az ajtón, elindulsz -előre engedsz egy embert a mozgólépcsőn, lelépsz a zebrára, s így megállásra késztetsz egy autót, rengeteg, megszámlálhatatlan apró változást viszel a világ mozgásába, s minden összefüggésbe kerül mindennel. (Ó, de imádom az olyan filmeket, amikben ilyen "lánctörténések" vannak -pl Benjamin Button különleges élete vagy Mr Nobody, stb.)

De vajon ha minden lépésünkkel újraírjuk a a pillanatokat, hogyan lehet mégis, hogy bizonyos dolgok előre le vannak fektetve -a Sorsszerű találkozásokra gondolok pl- ?

Őőő ha csak 5 órát alszom, filozofikus leszek.