Az ing

-Nálad hagyom az egyik ingem, mert már nem fér el a táskámban, ha a törölközőt és a kaját is belerakom -hangzott valahonnan a fürdőszoba környékéről, és akkor hirtelen megállt az idő nálam. Megjelent a szemem előtt egy ing -az első lépés, amivel egy ruhadarab hozzám kerül. Képzeletben körülnéztem; a mosdókagylónál két fogkefe, a törölközőtartón két törölköző, és már egy ing is...
-Halóóó -hallatszik, és én visszatérek a valósba -"Halóó" -mondja mégegyszer, amire már válaszolok:
-J'....Jóó.. -mondom bátortalan hangon, és ő persze egyből mentegetőzni kezd e hallatán:
-Nem, most nehogy azt hidd, hogy most beköltözöm hozzád, csak nem férne már be, annyira tele van a táskám.
-Nem baj, persze, hagyd csak itt -mondom, szinte automatikusan. "Egy ing" -gondolom közben
-Biztos? -kérdezi- csak mert síri csönd állt be a kérdés után
...

A helyzet az, hogy -noha ez logikus, hisz legtöbbször nálam vagyunk, de- nála egyetlen dolog sincs, amire ha ránéz, én jutok eszébe. Fura, de egyébként egy S&NY rész jut erről eszembe, pedig alig néztem a sorozatot. Carry Big-nél van, és kivesz valamit a pasas gardróbjából. És akkor meglát a ruhák között egy fényképet; saját magáról. És akkor jön rá, hogy milyen fontos a férfinak. Na, hát épp ez az, hogy rólam nincs semmilyen dugdosott képe vagy akármilye, ami rám emlékeztetné, de én a nap jó részében rá gondolok, vagy ha épp nem, hát ha pl betévedek a fürdőbe pl kezet mosni vagy mondjuk zuhanyozni, akkor máris eszembe jut, hiszen ott vannak a kis dolgai.. De nekem nem lehetnek ilyen "lopott", mosolyt előcsaló emlék-pillanataim, mert nekem nincs ott még csak egy fogkefe sem (de hát hogy is lenne, mikor még ott sem aludtam?) Jó, na. Ha egyszer ez jutott eszembe..

Én nem ijedtem meg, félreértés ne essék. Igazából tetszik ez az egész, csak... csak még...még soha nem hagyta nálam senki az ingjét, és persze ez amúgy tetszik, csak úgy hirtelen ért. Ő már itt van, de én nem vagyok ott. Ti ezt értitek, ugye? Csak mert én amúgy nem nagyon.