Az ing

-Nálad hagyom az egyik ingem, mert már nem fér el a táskámban, ha a törölközőt és a kaját is belerakom -hangzott valahonnan a fürdőszoba környékéről, és akkor hirtelen megállt az idő nálam. Megjelent a szemem előtt egy ing -az első lépés, amivel egy ruhadarab hozzám kerül. Képzeletben körülnéztem; a mosdókagylónál két fogkefe, a törölközőtartón két törölköző, és már egy ing is...
-Halóóó -hallatszik, és én visszatérek a valósba -"Halóó" -mondja mégegyszer, amire már válaszolok:
-J'....Jóó.. -mondom bátortalan hangon, és ő persze egyből mentegetőzni kezd e hallatán:
-Nem, most nehogy azt hidd, hogy most beköltözöm hozzád, csak nem férne már be, annyira tele van a táskám.
-Nem baj, persze, hagyd csak itt -mondom, szinte automatikusan. "Egy ing" -gondolom közben
-Biztos? -kérdezi- csak mert síri csönd állt be a kérdés után
...

A helyzet az, hogy -noha ez logikus, hisz legtöbbször nálam vagyunk, de- nála egyetlen dolog sincs, amire ha ránéz, én jutok eszébe. Fura, de egyébként egy S&NY rész jut erről eszembe, pedig alig néztem a sorozatot. Carry Big-nél van, és kivesz valamit a pasas gardróbjából. És akkor meglát a ruhák között egy fényképet; saját magáról. És akkor jön rá, hogy milyen fontos a férfinak. Na, hát épp ez az, hogy rólam nincs semmilyen dugdosott képe vagy akármilye, ami rám emlékeztetné, de én a nap jó részében rá gondolok, vagy ha épp nem, hát ha pl betévedek a fürdőbe pl kezet mosni vagy mondjuk zuhanyozni, akkor máris eszembe jut, hiszen ott vannak a kis dolgai.. De nekem nem lehetnek ilyen "lopott", mosolyt előcsaló emlék-pillanataim, mert nekem nincs ott még csak egy fogkefe sem (de hát hogy is lenne, mikor még ott sem aludtam?) Jó, na. Ha egyszer ez jutott eszembe..

Én nem ijedtem meg, félreértés ne essék. Igazából tetszik ez az egész, csak... csak még...még soha nem hagyta nálam senki az ingjét, és persze ez amúgy tetszik, csak úgy hirtelen ért. Ő már itt van, de én nem vagyok ott. Ti ezt értitek, ugye? Csak mert én amúgy nem nagyon.

Szinte varázslatos, hogy már megint nyakamon a következő vizsgablokk, és máris keresem a kibújókat, pedig beadandóm is lenne, amit jan. 10-ig meg kéne írnom. Úgy érzem magam, mint a háziállat, mikor érzi, hogy állatorvoshoz viszik, s minden tőle telhetőt elkövet annak érdekében, hogy ne találják meg/ne kelljen a rendelőbe lépnie. Akár még a nyakörvéből is képes kibújni ennek érdekében. Bámulatos fortélyokra képesek ilyenkor, az összes fellelhető trükköt előbányászva tarsolyukból. Az ember meg csak áll, és nem érti, honnan ez a hihetetlen erejű hadakozás... Aztán megérti, amikor eljön a vizsgaidőszak.

Kuc

Párszor belegondolok, milyen lenne valakivel együtt élni. Mármint úgy, egy fiúval. Az egyik felem szeretné (mielőtt leesik az állatok, a dolognak semmi aktualitása!), de ez afféle felkészületlen vágy, hisz annak idején Dével csak az albikeresés és ez okú látogatások szintjét értük el (és hál' égnek nem költöztünk össze). Mert jó érzés lehet minden nap a másik mellett elaludni és felébredni, szabadnapokon közösen reggelizni, együtt tusolni, és átélni, ahogyan lassan minden közössé válik.

Mindemellett a másik felem tudja, hogy voltaképpen bizonyára számos kényelmetlenséget is okoz az, hogy a másik folytonosan... folyamatosan ott van, és persze mindezek mellett ez egy olyan döntés, amit -szerintem- nem lehet rövid idő eltelte után meghozni. Mert még az is kérdéses, hogy bedilizek-e pl annál a bizonyos hülye harmadik hónapnál...ugye... vagy hogy a másik félnél bekövetkezik-e valami, ami miatt úgy gondolja, hogy omo, finito.

Fura lenne hallani, hogy újra zörög egy másik a kulcs a zárban -egyelőre még összerándul a gyomrom erre a gondolatra. Ez amúgy valószínűleg a gyerekkorból hozott dolog, de az utóbbi fél - egy évben exlakótárs hazajöttét sem konstatáltam örömmel. Szóval jó dolog ám egyedül lakni, és azt csinálni és akkor, amikor te akarod. Hogy olyan kupit hagyok, amekkorát csak akarok, hogy ha a bögrét, amiből teát ittam, a gép mellett hagyom, ésatöbbi.

Kötelezően a Karácsonyról

Még tart, de máris úgy érzem, hogy eltelt. Ahogyan tavaly is. Már nem is tudom, mióta nem érzem azt a bizonyos bizsergést, amit "kellene". Chili, masnival a nyakában persze némileg visszahozott ebből, és apuval és nővéremmel is jó volt vacsizni-ajándékozni-filmezni. Csak aztán...olyan hiány maradt utánuk, amikorra már csak Robokutyi és én maradtunk. Kettesben.

Mikor kicsik voltunk, volt ebben az egészben valami varázslatos. A fények, a fenyő illata. Óó, a fenyő illata! A fáról stikában lopott szaloncukrok, és az a zsizsgő hangulat, ami ilyenkor kis lakásunkat körüllengte.. Reggel meghallgattuk a Süsüt vagy a Szegény Dzsoni és Árnikát bakeliten... ó, azok a régi szép...

Samurai Jack rulez :)

"long ago in a distant land, I, Aku, the shape-shifting Master of Darkness, unleashed an unspeakable evil! But a foolish samurai warrior wielding a magic sword stepped forth to oppose me. Before the final blow was struck, I tore open a portal in time and flung him into the future, where my evil is law! Now the fool seeks to return to the past and undo the future that is Aku.'

Találjátok ki, kinek lett ötös a Médiatervezés vizsgája!!! :))) Nem is értem! Egészen el vagyok képedve!!! De hisz én azt hittem, hogy egy egész feladatot elrontottam! 5-öööööös! Jipííí! Köszönöm mindenkinek a drukkolást! Nélkületek nem sikerült volna ;)

Zöldpardon

Lépkedek lefelé ma reggel a metróaluljáró lépcsőjén, és akkor meghallottam:
"sokra képes, aki szeret téged..." -énekelte a gitáros srác, aki hetente megjelenik, mindig ugyanott, az egész aluljárót betöltő hangjával. Pont ezt a dalt... Mutocs, te érted :)

MZxC

Amióta Timi hangoztatja a "kellemes csak a lábvíz lehet, de nem a Karácsony meg az ünnepek", azóta én is osztom e nézetet, és nagyon rossz érzés szőrszálhasogatónak érezni magam, amiért kb mindenkit legszívesebben kijavítanék :P

Chili tegnap másfél órán át játszott egy nagyon gyönyörű, szintén juhász keverék kuttyal. Azt a tanácsot kaptam, hogy ha felemelem a kutyát a hónaljánál, az majd mindent megváltoztat a pozitív irányba, mert említett vahúr gazdája is így tett, és fordulópont volt náluk, azóta a kutyáját mintha kicserélték volna.
Hátő...elképzeltétek, ahogy felemelem? Mert én megtettem. Többször is :) Hallanotok kellett volna azt a szuszmákolást, amit a felemelése közben hallatott :) Ömm...azt nem tudom, hogy használt-e bármit is, de azt igen, hogy az előzőleg szétcincált rongyszőnyegért még mindig haragszom rá... (reméljük az emelgetés azóta megtette a hatását :P) Szóljon légyszi, aki mostanában Auchan-ba megy -a rongyszőnyeget pótolni szeretném)!!

23:21

Mindenki szurkoljon holnap legyen szíves, és gondoljon arra, hogy "kéz és lábtörést", mert azért lenne még pár tanulnivaló, amit jobban is fejembe gyömöszölhetnék. Ez van, mindig ez van, mert hát ilyenkor "mmh, éhes vagyok, együnk valamit" majd "óó, hát nem lehet mosatlan az asztalon", és jönnek mellé az egyéb kifogások, mint a "naa, hegedüljünk egy icit, csak hogy ne essünk ki a napi rutinból".

Persze végeredményben nem haladtam rosszul, csak hát.. na.

A napjaim túlzsúfoltak, holnap vizsga után ajándékkeresési őrület (avagy fehér egér szindróma), de legalább az este úgy tűnik, hogy békés, nyugodt lesz.

Közben már gondolatban olykor a nyarat tervezem, és azt, hogy igenis lesz minimum egy fesztivál. Azt találtam ki, hogy Chilit 1 hétre egy barátra bízom, és csak mert tudom, hogy mennyire nem fűlik ehhez a fogatok, fizetek érte, biz' én, nem is keveset, mert mindent megér az, hogy Robokuty jó kezekben legyen (és addigra jólnevelt is -ami az én reszortom természetesen). No de eddig ne ugorjunk előre, minden a jövő zenéje, egyelőre a holnapot éljük túl, legalább egy kettessel. Persze nekem nem gond, ha 4-est sikerül írnom, sőt, mi több.

Na jóccak!

Feny.Ő

Eszti blogját olvasva eszembe jutott, hogy még el sem újságoltam, hogy megvettem A Fenyőfát. Csenevész kis cserepes (ehehe micsoda alliteráció), és már nevet is kapott: Higgins professzor. Mert egy fenyőfa (kezdemény) csak előkelő lehet. Mint Zordonbordon, Lázár Ervin meséiből.

Már feldíszítettem, és a vicc, hogy a földimogyoróból és dióból készült karácsonyfadísz túlságosan lehúzza az ágait :) Hiába, ő még pici. De már most milyen felségesen viseli az ünnepi gömböket. Mint egy királynő a fejdíszeit.

Érzékek

Chili miatti kétségbeesés 3.5

Rossz érzés, mikor a saját kutyád nem hagy békén olyan pillanatokban, amikor nem rá szeretnél koncentrálni (és itt most nem a szexuális együttlétekre gondolok). Tekintve, hogy a témában nem csak én vagyok érdekelt, a helyzet mindemellett kínos is, mert esetleg nemkívánatosságot vonz majd maga után, és hogy őszinte legyek, félek, hogy a másik fél úgy gondolja majd, hogy ő ebből köszöni, de nem kér. Noha az is eszembe jutott már, hogy ha ezzel megbirkózunk, akkor mindennel -a kérdés már csak az, vajh' jelentek-e neki annyit, hogy felvegye a küzdelmet, ami lehet, hogy előszörre nem lesz könnyű, de hosszabb távon igencsak jótékony hatásai lesznek, és nyugtunk lesz Chilitől.

Azt hiszem, az álmaimban Főnix, a bringám a (nem szexuális értelemben vett) vágyaimnak megtestesítője. Alfában ugyanis épp a metróba siettem le, Főnix-szel a jobb kezemben, amikor a lépcsőknél utánam szólt a BKV ellenőr, hogy a biciklit márpedig ott kell hagynom nála megőrzésre, mert le ugyan nem vihetem. Valamiért nagyon kellett sietnem, így nem volt mit tennem, így le is adtam neki, és rohantam lefelé a lépcsőn. Ahogy leértem, kb előttem zárult be a metrószerelvény ajtaja, nekem meg az jutott eszembe, hogy lehetek ilyen hülye, hogy ott hagytam a bringám a kékkabátos fószernek. Felrohantam a lépcsőn, és visszakértem...volna, ha visszaadja, de bekeményített izmokkal felém tornyosult a férfi, hogy márpedig vissza ugyan nem kapom a biciklit, ugyanis a BKV-nek csak pénzt áll módjában visszaadni. Mélységesen felháborított a hozzáállása, úgyhogy egy adott pillanatban, mikor nem figyelt oda, elloptam mellőle Főnixet, és rohantam vele lefelé. Akkorra már lent, a lépcső alján kisebb karácsonyi vásár lett, szűk kabátsorokkal és asztalokkal határolt útvesztőkkel, amik között nehézkesen keveredtem át hónom alatt az én piros drágaságommal. Végre észrevettem a kijáratot (egy ajtót), amivel együtt azt is megláttam, hogy nincs első kerekem.

Megpróbáltam visszaverekedni magam, hogy kicsapjam a balhét, de aztán meggondoltam magam, és kimentem a már említett ajtón. És ott felszálltam egy ott álló villamosra, ami elvitt a Blahára (...)

Ám korántsem értek véget a megpróbáltatásaim, ugyanis megérkezve a célhoz, már a pedálom is letört. Vagyis, mint utóbb kiderült, egy gonosz varázslóhoz került, így előbb Főnixet biztonságba helyeztem, aztán elrepültem (!), hogy visszaszerezzem a nélkülözhetetlen alkatrészt. Beszálltam az ablakon, és körbelopakodtam a szobát, közben bujkálnom kellett a gonosz varázsló elől, aki azonban megtalált, és kidobatott a belső udvarra. Ott észrevettem, hogy a falon ott lóg a keresett pedál, felszálltam érte, és gyorsan menekülőre fogtam. Ismét be kellett mennem az épületbe, és már egészen a veranda-ajtóig elértem. Egy őr éppen akkor sétált el az üvegajtó előtt. Féltem, hogy lelepleződöm. Ekkor hirtelen szél támadt, és az ajtó halkan, és magától kinyílt. A veranda fakorlátja előtt hosszú szaténfüggöny húzódott, és a szél hatására fodrozódott. Balra néztem, és ekkor valaki kilépett a függöny mögül.

És itt ébredtem fel.

Sejtelmem sincs, hogy mindez mit jelent, de már megint, és még mindig menekülök az álmaimban.

Coldplay - Christmas Lights

Kavar

Taitát ma műtik. Mindenkit kérek, hogy szorítson délután 1-től kezdődően!! Persze rutin műtét, és ő még csak 6 éves, de... tudjátok, hogy van ez; az ember lánya aggódik a szeretteiért.

A Mr. Nobody-ban is elhangzik az idézet, miszerint teljesen mindegy voltaképp, hogy melyik utat választod (mikor döntések előtt állsz), mert az lesz a helyes út, amelyikre lépsz. Ha belegondolunk, ez mindenképpen igaz, hiszen a saját Karmád beteljesítése felé igyekszel. Gondolom én.

Meg hát... szükségszerűen el kell követnünk bizonyos hibákat, amik után persze lehet, hogy fogjuk a fejünket, dühöngünk, átkozzuk magunkat, s netán napokon vagy heteken át zokogunk. De végeredményben rájövünk majd, hogy ez az út vezetett X lehetőséghez, vagy éppenséggel arra, hogyan cselekedjünk majd legközelebb, ha hasonló szituációba keverednénk.

Reggel a pillangó hatáson elmélkedtem; pl másképp alakul a kosár döntő eredménye, ha aznap kimész a meccsre, mintha otthon maradsz. És gondolj bele! Azzal, hogy kilépsz az ajtón, elindulsz -előre engedsz egy embert a mozgólépcsőn, lelépsz a zebrára, s így megállásra késztetsz egy autót, rengeteg, megszámlálhatatlan apró változást viszel a világ mozgásába, s minden összefüggésbe kerül mindennel. (Ó, de imádom az olyan filmeket, amikben ilyen "lánctörténések" vannak -pl Benjamin Button különleges élete vagy Mr Nobody, stb.)

De vajon ha minden lépésünkkel újraírjuk a a pillanatokat, hogyan lehet mégis, hogy bizonyos dolgok előre le vannak fektetve -a Sorsszerű találkozásokra gondolok pl- ?

Őőő ha csak 5 órát alszom, filozofikus leszek.

Ted

Nekem még sosem volt olyan, hogy A Fiú áthívjon vacsizni. Hogy "Mit szólnál, ha átjönnél ma egy szenzációs vacsorára?" Mindig csak én csináltam, én szerveztem, terveztem, izgultam... arról nem is beszélve, hogy ritkán értékelték mindezen fáradságom.

És más is történt, ami egyébként eddig csak életemben kétszer; hogy megkért, hogy hadd halljon hegedülni. Tudjátok, ez nekem nagyon jól esett. Nem mert villogni akarok (ugyan ... annyira nem játszom jól), és nem mert olyat tudok, amit ő nem. Hanem mert kíváncsi arra, ami az én szenvedélyem, és a részese akar lenni.
Még a barátaim közül is csak ketten azok, akik konkrétan kérik, mikor nálam vannak, hogy hegedüljek nekik, másik ketten pedig mindig jöttek koncertjeimre, zenekari előadásokra. Több éves kapcsolatomban Dé egyszer hallott hegedülni, amikor az egyszer elejtett "ha lejátszod nekem egyszer a Vangelis főcímdalát, akkor ász vagy a szememben" hatására lejátszottam neki -az amúgy nem nagy kunszt, egyszerű dallamot-, majd más darabokba kezdtem bele, mondván, hadd gyakoroljak egy icit, ha már elővettem a hangszert. Öt perc után fészkelődni kezdett, és kikéredzkedett cigizni...
Érthető, ha így totál meglepett ez az egész.

Azt mondják, nem jó dolog összehasonlítani, de nem tudom nem egymás mellé tenni a két illetőt, annyira szembeötlő a különbség (Ted javára). Na de nem ömlengek ... csak... tudjátok...

Mézeskalács-sütés --pipa! Már csak díszíteni kell. Elkészítettem Chili mézeskalács mását :)) vicces lett, de jó. Hármunk monogramját is kisütöttem, így mégviccesebb. Az mondjuk már kevésbé, hogy kb mosott kloákának éreztem magam utána.. no mindegy.

Lehet, hogy dolgoznom kell január elsején... Ha így lesz, rohadtul el fogok keseredni

Már csak 6 nap a vizsgáig...para.

XY#>

A gonoszhoz beállni azért nem kifizetődő, mert ha igazán romlott és "agykikattant" a főnök, akkor ha valami nem tetszik neki, simán kinyiffant vagy megfoszt valamidtől, netántán megkínoz. A megfélemlítés eszközével lassan olyannyira felülkerekedik majd rajtad, hogy teljesen megnyomorít a tudat, hogy egy ilyen urat szolgálsz.

Bezzeg a jók! Ahol dícséret és hősiesség a jutalmad, ha jól teljesítesz, és bátorítás a következmény, ha valamiben nem. Báh! Micsoda gondolatok így kora reggel. Érdekes, hogy a jók -fogyatkozó számmal is, de- mindig győznek, és a jó hősöket mind siratjuk. A gonosz csak legfőbb csatlósát, ill elvesztését siratja, s az egyetlen, mit érez, a düh és a harag. De minthogy érzelmi skálája csupán a negatív tartományban mozog, a jó, akinek általános érzelmi töltete a tengely pozitív oldalán van, így tudja őt legyőzni; a szélesebb tengely-tartalommal. Hű de bonyolult!
Tehát:
Ha egy gonosz örül, az max káröröm lehet = az x tengely negatív oldala. Ha bosszús = szintén.
Ha egy jó örül = x pozitív oldala. Ha pl dühös = az x tengely mínuszos oldala ---tehát ő sokkal nagyobb érzelmi területtel rendelkezik, s ez már önmagában eyg hatalmas fölény.

Amúgy nem őrültem ám meg :))

És csak úgy egyszerre, hirtelen, mintha csettintettek volna, megindult a hóesés. Nem apró szemekben, hanem fergetegben, a semmiből. "Jé" -gondoltam- "Ilyet még sosem.."
És a kesztyűbe bújt kezek lassan tovább sétáltak.

916

Már megint egy úúúúútált hétfő, amikor mindenki a munkába temetkezik. A metrón már a legtöbb ember felöltötte a kétségbeesett "mit vegyek Karácsonyra a családnak?" arcot, ami egyébként roppant muris tud lenni. Mindazonáltal én sem tudom, de ez most más tészta, a zsúfolt heti beosztás mellett talán megérti a család is, ha idén nem kapnak nagy ajándék halmot.

Tegnap már beindult a mézeskalács gyártás, de csak egy próbasütésre volt idő, a többi majd legközelebb kerül kisütésre és díszítésre. Amúgy hihetetlenül imádom, hogy pár alapanyagból isteni vacsorát lehet rittyenteni. Nyami!
A vizsgaidőszak egyre csak fojtogat, most már nagyon neki kell állnom, egy hét múlva vizsga, és két napon belül egy beadandót is el kell küldenem szponzorkeresésről és -találásról, indoklással, részletesen kidolgozott tervvel. Amúgy nem lenne ez gond, de arra azért kíváncsi lennék, hogy ki volt az a hülye, aki kitalálta, hogy pont az év ezen részére időzítse a vizsgapara hónapját.

Az emberek lázban égnek, az utcákon már érezni azt a másfajta hangulatot. Fura; egyetlen ünnep, és mindenki elnézőbb lesz hirtelen.

http://9gag.com/gag/57327/

Péntek

Ezt tegnap kellett volna kiposztolni. Zsear :D

A tegnapi tombolásra már nagyon szükségem volt. Előtte egy kis hangulatalapozás a B-terv nevű helyen Ronival és Mátéval. Igaz, hogy ezek után a Dürerbe vettük az irányt (ahová kis kitérő után és megfogyatkozva, immáron fele létszámmal mentünk). Max 5 percet töltöttünk a helyen, annyira minősíthetetlen volt. Az átlag életkor 17 év, a zene förtelmes, vulgáris kifejezésekkel teli. Hjah, manapság ez a divat?
Úgyhogy gyalogkakukk sebességgel átsuhantunk az eredeti terv szerinti Gödörbe, rimánkodva, hogy még tart a HS7. Még tartott :) És egész jó koncertet adtak; szülinapi volt, és Krisztiánék ezúttal nem voltak hanyagok, és nem unták látványosan az egészet. Egy jó nagy plusz pont oda. A hangulat nagyon jó volt, és a Márta c. számba aktívan bevonták a közönséget. Egyébként már tényleg nagyon koncert-hiányom volt, és noha reggel még 10 percig ültem az ágy szélén, azon gondolkodván, hogy beteget jelentsek vagy keljek fel, kibírhatóbbnak ígérkezik a mai nap, mint hittem.

Ádám ezúttal is tanubizonyságot tett gróf mivoltáról; még a fagyoskodás ellenére sem hagyta, hogy egyedül menjek Dürerbe, és még az éjszakait is megvárta velem, pedig már 24 órája volt fenn szegény. Kösziii

Ma esküszöm tényleg lefekszem már aludni, mihelyst hazaértem és levittem Chilit (és hegedültem egy órát). Holnap mézeskalács sütés felsőfokon, ipari mennyiségben.
Ötleteket szívesen fogadok karácsonyi ajándékokra. Alig lesz időm ezzel foglalkozni :(

Bácsi

Sokféle helyzettel találkoztam már a bankban, de olyannal, mint ma, még sohasem.
Két éve dolgozom itt, és idő közben megtanultam (mert meg kellett tanulnom) bizonyos mértékű közömbösséggel viseltetnem a munkám során felbukkanó emberek ügyes-bajos dolgai iránt. Voltak akik kiabáltak, mások elhaló hangon beszéltek, s volt olyan is, aki az értelmi képességeimet vitatta. Ilyes jellegű viselkedésük azonban akkor sem lehetnek kivételek egyes kötelezettségeik alól, és vissza kell utasítanom, ha valami nem az előírt módon történik. Banki világ...

Ma két év alatt másodjára fordult elő velem, hogy kiborultam, sírtam, és kényszerpihenőre kellett mennem, hogy megnyugodhassak. Egy idős, kedves hangú bácsi telefonált. A bal lábát levágták, és elesett, nagyon beütötte magát. Megkérdezte, hogy a szomszéd Mari néni befizethet-e a számlájára (igen). Mikor válaszoltam, és aztán elköszöntünk, nagyon kellemes ünnepeket kívánt, persze én meg viszont, és aztán, mikor már azt hitte, letettük, de én még őt hallottam, kitört belőle a zokogás. Az a keserves emberi hang, ami legbelülről jön, mélyről fakad fel, egyenesen a lélek legeldugottabb, legsérülékenyebb bugyrából. Olyan hang volt, ami által megjelent előttem a bácsi, láttam magam előtt, és legszívesebben átöleltem volna és azt mondtam volna neki: "Ne aggódjon, bácsi, minden rendben lesz". Mert néha az embernek elég egy vígasztaló mondat...

Egyre kevesebb időm van. Mindenre és mindenkire. Érzem, ahogy a vizsgaidőszak hullámai egyre csak tornyosulnak körülöttem; már körbevettek. Beugrott, hogy hopp, beadandó kell ebből, hopp, abból is, hopp, 21-én már vizsgám is lesz egy tárgyból. És mellette hopp, mikor fogok ajándékokat nézni, bevásárolni a szükséges dolgokat a lakásba, mosni, főzni, takarítani?
Ez a kilenc napos munkaidőszak brutálisan kegyetlen. Elnézést, de a golyóinál fogva lógatnám fel azt, aki ezt kitalálta!