Tegnap tarhonyás húst készítettem. Na nem mintha olyan nagy szó lenne ez, de azért valahogy mégis, mert ilyet korábban még sosem, és azért még nem mondanám magam mesternek főzés terén. Így azért némileg izgultam, hogy vajh' jól sikerül-e, olyan lesz-e az íze, mint amilyet várok tőle. A hús még hagyján, mert azért azt nagyon nem lehet elszúrni, csak kellő ideig kell főzni (ne akkor kezdj bele, amikor olyan éhes vagy, hogy legszívesebben a lábast is megennéd); de a tarhonya! Azt hogy és mint és egyébként is ááááá. De aztán persze nem volt gond. Kétszer utántöltöttem vízzel, végül pedig (mint a rizsnél szoktam) bebugyoláltam meleg takaróba, hadd puhuljon tovább.

Az eredmény: elégedett Férj, és így a Felesége is :)

U.i.: ezt a "házias feleség" fogalmat amúgy csak az elején volt nehézkes magamra húznom, köbö mint egy olyan farmert, ami túl szűk, de csakazértis bele akarod magad passzintani, mert a feneked, na az istenien néz ki benne, és a combjaid is extra szexinek látszanak. Mostanra meg már a rendszeresség következtében ezerszer könnyedebbé; mondhatni macerából kellemes időtöltéssé vált :)