Az egyik segédoktatónk szerint én flörtölök a francia gazdinkkal (akit angolul tanítok), és ő is velem... eddig eszembe sem jutott, hogy ilyen lehetőséget belelássak az egyébként szerintem hétköznapi kommunikációnkba, hisz nekem alapból jönnek bizonyos (jó, hát igen, közvetlen) gesztusok. De amióta erre külön felhívták a figyelmem, a tegnapi pótfoglalkozás első tíz percében olyan zavarban voltam, mint még sosem. Mert igyekeztem minél kevesebb olyan dolgot csinálni, ami félreérthető. Aztán eszembe jutott, hogy aki félre akar érteni valamit, az félre is fogja, és lesz..tam.

 Mert igenis szeretek nevetni és nevettetni, akkor is, ha erre azt mondják, "túl közvetlen". Mert ez vagyok én, és márpedig mindenkit illik "úgy szeretni, ahogy van".