Meg persze jó lenne vékonynak is lenni, hogy ne kelljen minden reggel azt csekkolni a tükörben, hogy mekkorára nőtt az oldalkapaszkodóm. Mert próbálkozom én a répa- és karalábéevéssel minden más helyett, de 2-3 nap után dübörög bennem a szénhidrát utáni vágy, mintha legalábbis egy óriási rágcsáló élne bennem, aki mindenféle gabona után áhítozik. Ehh, sose leszek már újból 46 kg.

Azt hiszem ez az a pont, ahol el kell fogadni önmagam, és mindemellett persze megtenni mindent, ami lehetséges, mert ha megfeszülök sem jut időm elmenni kondizni vagy teniszre vagy bánomisén, mert kutyázni-főzni-takarítani-férjjel lenni-fordítani-tornázni-és még magamra is időt fordítani már nem megy. Hát maradnak azt hiszem a hosszú kutyás séták, amik simogatják lelkiismeretem szőke fejét, nyugtatásképp, hogy ez is égeti a bevitt kalóriát..
 És mert tényleg az van, hogy ha mégis, valami hirtelen ötlettől vezérelt, spontán mirákulum feldolgozná életem azon picike momentumát, amikoris rendelkezem némi szabadidővel, az első gondolatom bizony az lenne, hogy leporoljam duplaDét és a húrok közé csapjak, mert annyi kotta van már a fejemben, amit szeretnék lejátszani végre, és messzire szállni a hangjegyek hátán, mint amikor kisgyerekek képzelik a fanyeles játéklovon, hogy igazin ülnek..