Végére érve a könyvnek sem változott a véleményem. Számomra izgalmas tudományos fejtegetés egy olyan témáról, melyről nem lehet biztosat mondani, éppen ezért birizgálja annyira az ember fantáziáját. Mindezt kémiai, fizikai és biológiai háttérrel, ok és okozat párhuzammal megvizsgálva levonhatom a következtetést: bárcsak csillagásznak születtem volna :)Ps.: már belefogtam Asimov "a Halhatatlanság halála" c. könyvébe. Bár való igaz, hogy az időutazás akadályait és kényes kérdéseit olyan könnyed tollvonásokkal oldja meg, hogy azt minden, e témában író megirigyli, maga a történet egyelőre nem valami érdekes. Talán okozhatja a negatív hozzáállásomat az, hogy valószínűleg tőle koppintott jó pár jellegzetességet apám a saját történeteihez (amik amúgy többször is túlontúl okoskodóak és túlmagyarázóak).
És hogy
miért nem annyira érdekes egyelőre a könyv? Mert mily kiszámítható, hogy a szereplők közötti egyetlen nő pont hősünk szeretője lesz, noha elsőre még utálja a jelenlétét is, a dolgok hát persze hogy úgy alakulnak, hogy közösen kell megfigyelniük az egyik (időbeli) század történéseit, ahol már az első éjszakán egy ágyban kötnek ki (a férfi persze ellenáll, de végül beadja a derekát....). Ez enyhén szólva is "jjaaaaaj, ne már" érzést kelt bennem, de hátha izgalmassá és történet-kliséktől mentessé válik majdcsak!Őszintén szólva a nagy hírű Asimovtól arra számítottam, hogy már az első oldaltól kezdve valami olyasmit kapok, amit más könyvektől még sosem. Nos, egyelőre csalódásban volt részem..
0 csiripelés:
Megjegyzés küldése