Voyager 1

Az aranylemezre felmondott üdvözletek közül a két legbetegebb:

Rajasthani-ak (örmények)
"Hello to everyone. We are happy here and you be happy there."  (?! Ezek már előre félnek attól, hogy egyszer eljönnek hozzánk a földönkívüliek :) )

Mandarin kínaiak:
"Hope everyone's well. We are thinking about you all. Please come here to visit when you have time."
(szerintük biztos mindenki folyton rohangálós hangyát játszik, mint ők...)

Egyébként a többit itt olvashatjátok, és kivételesen a magyaroké szerintem az egyik legjobb!

Nyíg, de örül

Szeretem a nyüzsgést, de azért remélem, hogy az elkövetkezendő időszakban meg tudok majd felelni a magamnak támasztott elvárásoknak.

A melóhelyen egyre nagyobb felelősséget tesznek rám, egyre szélesebb körű a feladatköröm, és így egyre kevesebb szabad percem marad majd napközben.

A kutyasulin megkaptam a kívánt hétköznapi csoportot. Az új vizsgarendszer miatt teljesen átstrukturált menetben kell oktatnunk a gazdikat; új folyamatokat, új játékokat és motivációt kitalálnunk és beillesztenünk a tanmenetbe, mindamellett, hogy a kutyák pályán kezelése segédoktatóként az én feladatom, segítőről pedig álmodni sem merek, lévén hétköznap este kevesen vállalják a megfigyelők közül, hogy munka után még sulizzanak. Nagyon szeretném jól csinálni, így újraolvasom az oktatóképzés tananyagát, hogy felelevenítsem az ott tanultakat. Muszáj magabiztosabbnak lennem. A magabiztosság erő.

Tavaly október óta benne vagyok a treibball fejlesztői csoportban, ahol a gyakorlás mellett minden héten megbeszélést tartunk, hogy az idén szeptembertől induló treibball tanfolyamra, ahová a középfokot végzett gazdikat várjuk majd, kész tematikánk legyen.

Nagyon élvezem a kihívásokat, és remélem, hogy mindegyik területen megállom a helyem (sőt)! Szerencsére a hétvégék viszont felszabadultak, és így azért remélem jut elég időnk kettőnkre is Bével.

Őszinte-hullám

Kérnék tőletek valamit. Mindenkit, aki olvassa e sorokat, az is, aki gyakran, aki ritkán, vagy csak véletlenül, tévesedéből, ismeretlenül vagy titokban, bujkáló ismerősként: írjátok meg, hogy mi lenne a háttérzenétek. Igen, arra gondolok, hogy ha aláfestő zenéje lenne az életeteknek, mi lenne az. Ne elvárásból írjatok, hanem őszintén. Ha keserű, hát vállaljátok fel, ha elmélázó, álmodozó, ha a dalszöveg miatt, ha kitörő szenvedélyű, klasszikus vagy ordítós rock, house vagy electro, nem ez számít. Ti számítotok.
(írhattok álnévvel vagy ismeretlen megjelöléssel is kommentet)

Megint levizsgázott egy csoport, és Thomasnak (francia gazdi, akinek én fordítottam és tartottam pótfogit angolul) is sikerült!! Sőt, a vizsgán nem csak neki, de Konrad-éknak is (képen a jobb szélső pár a háttal lévő sharpei-jel) fordítottam, legfőképpen az értékelésnél. Büszke vagyok mindkettejükre!

 Márciustól indulnak hétköznapi tanfolyamok is, azokra szeretnék most jelentkezni, hogy a hétvégék szabadok legyenek végre, mert azért nagyon nem mindegy, hogy Bével tudok-e közösen kávé+reggelizni, és sokáig lustizni az ágyban összegabalyodva, vagy "még aludnék 2-3 órát" érzéssel kell kelni az ébresztőre szombat-vasárnaponként is.

Ma reggel meg megint vérvételen voltam, és kezd kiakasztani, hogy míg eddig arról beszéltünk, hogy 3 hormont vizsgálnak majd (ami háromszor 'x' ezer forint), ma a vérvételre ötöt (!) jelölt be, és mikor visszamentem volna reklamálni (ennyi pénz nem is volt nálam), már új beteg volt nála, és így az asszisztense ment be hozzá, és végülis egyet lehúzott, de így is négy hormon lett a három helyett...
És egyébként a múltkori vizsgálat eredményéért is én szóltam, hogy amúgy azzal mi van, és akkor kiderült, hogy nem is írta fel magának, hogy volt egy olyanom, és kutatnia kellett az asszisztensnek, míg végül csak meglett... szóval azért nem kis pénzekről van szó, és örülnék neki, ha azt kapnám, amit megbeszélünk, mert nem mindegy, hogy a végösszeg majd 10ezerrel több-e, mint amit kikalkuláltunk...

frissen vizsgázott kis csoportunk. Előttem áll Thomas, a szőke hovawartjával, Hovi-val

Bandzsít és játékra hív :)

A 12-es repülőszázad

Őrület és boldogság

Mola mola

Soha nem hallottam még ennek a halfajtának a létezéséről, ami úgy néz ki, mint amit félbevágtak és utána még rátolatott volna egy platós teherautó, de a sofőr észrevette, így csak részben lapította ki. De nagyon érdekes a külseje! I love you Planet Earth

horror

2015.02.16-án felfedeztem életem első ősz hajszálát.
2015.02.20-án felfedeztem, hogy nem csak egy....de legalább 5-6 szál van a halántékom körül...

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁááááááááááááááááááááááááááááááááá

Az egyik segédoktatónk szerint én flörtölök a francia gazdinkkal (akit angolul tanítok), és ő is velem... eddig eszembe sem jutott, hogy ilyen lehetőséget belelássak az egyébként szerintem hétköznapi kommunikációnkba, hisz nekem alapból jönnek bizonyos (jó, hát igen, közvetlen) gesztusok. De amióta erre külön felhívták a figyelmem, a tegnapi pótfoglalkozás első tíz percében olyan zavarban voltam, mint még sosem. Mert igyekeztem minél kevesebb olyan dolgot csinálni, ami félreérthető. Aztán eszembe jutott, hogy aki félre akar érteni valamit, az félre is fogja, és lesz..tam.

 Mert igenis szeretek nevetni és nevettetni, akkor is, ha erre azt mondják, "túl közvetlen". Mert ez vagyok én, és márpedig mindenkit illik "úgy szeretni, ahogy van".

Ha tehetnéd, belekukkantanál-e a 111 000-es évekbe? A te életeden...a gyerekeid, unokáid, az ő gyerekeik és unokáik (és így tovább) életükön is túlra? Létezik-e akkor még emberiség vagy elpusztítja magát addigra, beledőlve saját kardjába? Én elmennék...izgat a kép, amit a "felső időkben" látnék.

Új szerelmem (viszonzott!) a Sony Xperia z1 kompakt. Imádjuk egymást :)

És végül mégis megéltük ezt. Hogy megszűnik a HS7. És nekem mindkét szemem sír. Mert azért akárhogyan is, de mégis, évente kétszer vagy olykor háromszor ilyenkor mindig megremegett a lábam alatt a föld. Az ember tudat alatt mazochista, igen, ezt feltétlenül be kell vallanom. Tessék hát az analízis, dr Fraud. Hát kösd ki mindkét karom és kövezz meg, ha mersz. Ha tudsz. Ha előbb találsz fogást rajtam, mint magadon. Dr Fraud, te rohadék. Te átkozott, sorsrontó vadállat...te mégis tudtál valamit. Nem mindent, de... valamit.

#1 Van-e élet a Földön kívül

Végére érve a könyvnek sem változott a véleményem. Számomra izgalmas tudományos fejtegetés egy olyan témáról, melyről nem lehet biztosat mondani, éppen ezért birizgálja annyira az ember fantáziáját. Mindezt kémiai, fizikai és biológiai háttérrel, ok és okozat párhuzammal megvizsgálva levonhatom a következtetést: bárcsak csillagásznak születtem volna :)


Ps.: már belefogtam Asimov "a Halhatatlanság halála" c. könyvébe. Bár való igaz, hogy az időutazás akadályait és kényes kérdéseit olyan könnyed tollvonásokkal oldja meg, hogy azt minden, e témában író megirigyli, maga a történet egyelőre nem valami érdekes. Talán okozhatja a negatív hozzáállásomat az, hogy valószínűleg tőle koppintott jó pár jellegzetességet apám a saját történeteihez (amik amúgy többször is túlontúl okoskodóak és túlmagyarázóak).
És hogy miért nem annyira érdekes egyelőre a könyv? Mert mily kiszámítható, hogy a szereplők közötti egyetlen nő pont hősünk szeretője lesz, noha elsőre még utálja a jelenlétét is, a dolgok hát persze hogy úgy alakulnak, hogy közösen kell megfigyelniük az egyik (időbeli) század történéseit, ahol már az első éjszakán egy ágyban kötnek ki (a férfi persze ellenáll, de végül beadja a derekát....). Ez enyhén szólva is "jjaaaaaj, ne már" érzést kelt bennem, de hátha izgalmassá és történet-kliséktől mentessé válik majdcsak!

Őszintén szólva a nagy hírű Asimovtól arra számítottam, hogy már az első oldaltól kezdve valami olyasmit kapok, amit más könyvektől még sosem. Nos, egyelőre csalódásban volt részem..

Tegnap végre véget ért Chili kényszerpihenője, és hatalmas sétára mentünk, melynek megkoronázásaként öv-ztünk is egyet (őrző-védő foglalkozás). Csináltunk egy ÖV 2-es próbavizsgát is, Pé szerint szuperek voltunk, igaz, akadt egy-két kisebb hiba. Volt benne engedelmes blokk is, amikor a segéd körüli láthatatlan négyzetben kellett haladni lábnál követésben, miközben az ő öv karral "provokálta", ingerelte a kutyát, kvázi megpróbálta elvonni így a figyelmét. Hegyesfül szuper volt, már nagyon ki volt éhezve a közös feladatokra, így csillogó tekintettel nézett folyamatosan a szemembe, semerre másfelé :)

A fürkészés is szuperjól ment, ez arról szól, hogy a segéd egy sátor mögé megy vagy egy fához fut, addig a kutya a lábad mellett ül, és vár, hogy kiadd a "fürkész!" vezényszót, amire oda kell sprintelnie, majd "felugatnia" a segédet, úgy, hogy közben a zsákmányhoz, ami a segéd kezében van, nem szabad hozzáérnie, csak ha arra külön engedélyt kap.
 Szóval jó nagy ösztönök mozognak ilyenkor a kutyában, amiket csodálatos kontroll alatt tartani, és a megfelelő időben kiengedtetni vele, így nem csak egy szuperjó életmód program ez, hisz a kutyád egyrészt levezeti a felgyülemlett feszültséget, másrészt a megfelelő irányba áramlik a sok energia, de a kettőtök közti összhang is csiszolódik.

 Kb negyedórás volt a foglalkozás, de Hegyesfül végre kisimult lett tőle. Én meg azt mosolyogtam hazafelé, hogy annyira belejött a közös munkába, hogy a hídon hazafelé azt nézte mindig, hogy adok-e neki valami újabb feladatot, mert ezt az öv-t nagyon élvezte :)

Pénteken lasertag!! Ez olyan how i met-es :)

Ma reggel végre sikerült egy olyan ténymegállítást tennem (de legalábbis elhitetnem magammal), ami végre lezárta a szívfacsarós, többszörös kérdőjeleket fej fölé előidézős napokat. Kisimult arc és gondtalan álmok, üdv néktek!

...és akkor széttört a tükör, én pedig föléálltam és a sok apró szilánkból mind én néztem vissza magamra, és a szememben megláttam azt a sok sötétkék éjszakát, amikor beosontál a zárt ablak résein, és a mellkasomra ültél, és hosszan bámultál szótlanul. Halkan bekúsztál a fülemen át, és belógtál az álmaimba, te fekete füst, te átkozott! Azóta érzem megint azt a furcsa szagot, amit a hiányod okoz, mint mikor porig ég a házad, benne minden emléket örző fotóval. Csak ne lennél itt folyton, pedig igazából máshol vagy, csak ne ütnél lyukakat a tüdőmben, hogy lassan fulladjak meg, akár egy magányos túlélő a viharos tengeren..

Meg persze jó lenne vékonynak is lenni, hogy ne kelljen minden reggel azt csekkolni a tükörben, hogy mekkorára nőtt az oldalkapaszkodóm. Mert próbálkozom én a répa- és karalábéevéssel minden más helyett, de 2-3 nap után dübörög bennem a szénhidrát utáni vágy, mintha legalábbis egy óriási rágcsáló élne bennem, aki mindenféle gabona után áhítozik. Ehh, sose leszek már újból 46 kg.

Azt hiszem ez az a pont, ahol el kell fogadni önmagam, és mindemellett persze megtenni mindent, ami lehetséges, mert ha megfeszülök sem jut időm elmenni kondizni vagy teniszre vagy bánomisén, mert kutyázni-főzni-takarítani-férjjel lenni-fordítani-tornázni-és még magamra is időt fordítani már nem megy. Hát maradnak azt hiszem a hosszú kutyás séták, amik simogatják lelkiismeretem szőke fejét, nyugtatásképp, hogy ez is égeti a bevitt kalóriát..
 És mert tényleg az van, hogy ha mégis, valami hirtelen ötlettől vezérelt, spontán mirákulum feldolgozná életem azon picike momentumát, amikoris rendelkezem némi szabadidővel, az első gondolatom bizony az lenne, hogy leporoljam duplaDét és a húrok közé csapjak, mert annyi kotta van már a fejemben, amit szeretnék lejátszani végre, és messzire szállni a hangjegyek hátán, mint amikor kisgyerekek képzelik a fanyeles játéklovon, hogy igazin ülnek..

Vannak stílusok, amiket szeretnék magamra ölteni, ám mégis teljesen összeegyeztethetetlen a valós énemmel. Mert vannak pillanatok, amikor látom magam kívülről, fél lábbal a falat támasztva, dohányozva, mert persze "csí" szempontból ez a legmegfelelőbb póz a tisztító gondolatok áramlására, csak hát itt akad meg a képlet, ugyanis tökéletesen undorít már a cigaretta, és nem csak irtóra szédülök tőle, de az íze sem a régi...pedig régen nem így volt ez, akkor egyiket a másik után akár, bor mellé vagy anélkül, a lényeg csak az volt, hogy eggyé váljak a füsttel, amit kifújok, és eltűnhessek a kék égben, majd valamelyik felhővel egyesülve ábrándozhassak a végtelenről.

 Még csábítanak az ilyen élmények, ha mellém áll a liftben egy dohányillatú kabát, és akkor elképzelem, ahogy az ablakban ülve, fél lábbal kilógva beszélgetek veled arról az estéről, amikor távolban egy híd kivilágított sziluettjével (ami úgy nézett ki, mint a Dubai-i torony) megijedtél egy sündisznótól. Az ilyen élményekre találtam egyébként egy ide passzoló Sofia Coppola idézetet, amit egy nagyon érdekes lány blogján találtam:  

"There are so many moments in life when people don’t say what they mean, when they are just missing each other, waiting to run into each other in a hallway."

Tegnap tarhonyás húst készítettem. Na nem mintha olyan nagy szó lenne ez, de azért valahogy mégis, mert ilyet korábban még sosem, és azért még nem mondanám magam mesternek főzés terén. Így azért némileg izgultam, hogy vajh' jól sikerül-e, olyan lesz-e az íze, mint amilyet várok tőle. A hús még hagyján, mert azért azt nagyon nem lehet elszúrni, csak kellő ideig kell főzni (ne akkor kezdj bele, amikor olyan éhes vagy, hogy legszívesebben a lábast is megennéd); de a tarhonya! Azt hogy és mint és egyébként is ááááá. De aztán persze nem volt gond. Kétszer utántöltöttem vízzel, végül pedig (mint a rizsnél szoktam) bebugyoláltam meleg takaróba, hadd puhuljon tovább.

Az eredmény: elégedett Férj, és így a Felesége is :)

U.i.: ezt a "házias feleség" fogalmat amúgy csak az elején volt nehézkes magamra húznom, köbö mint egy olyan farmert, ami túl szűk, de csakazértis bele akarod magad passzintani, mert a feneked, na az istenien néz ki benne, és a combjaid is extra szexinek látszanak. Mostanra meg már a rendszeresség következtében ezerszer könnyedebbé; mondhatni macerából kellemes időtöltéssé vált :)

Megcsináltuk Hegyesfül helyét; saját, külön bejárású, játékaival telepakolt, pihe-puha pokrócra fekhetős helyét. Itt amúgy azért duzzog, mert a lábán van a cipő (különben letépné a sebét...immáron másodszor)

bekötött lábú kisMaki

Bár még nem végeztem a könyvvel (Johannes Dorschner: Van-e élet a Földön kívül?), máris beindította a fantáziámat. A csillagok száma (a világegyetem ma belátható részében, a legnagyobb távcsövek hatótáván belül) becslések szerint kb tíz a huszadikon, azaz százmilliárdszor milliárd.
Namármost még ha csak minden egymilliárd csillagra esik egy lakott bolygó, már az is (a jelenleg belátható téren belül) százmilliárd civilizációt jelentene! WOW!

Elképzeltem, hogy a matematikai véletlenszerűség miatt az is simán előfordulhat, hogy civilizációk két egymás melletti bolygón alakultak ki, vagyis szomszédok! Ez mondjuk a mi esélyünket rontja, mert ők előbb inkább arra koncentrálnak majd, hogy egymást megismerhessék (s ehhez alkalmas kommunikációs csatornát és közlekedési eszközöket gyártsanak), aztán cserekereskedelem, rosszabb esetben háborúzás, jobb esetben közös tudományos projektek. Annyira lekötik egymást, hogy egy esetlegesen távoli bolygón található civilizáció (értsd: a Földi élet) felkutatása jó ideig nem lesz motiváció. Reméljük, hogy nem épp ez áll a dolgok mögött a mi "legközelebbi" szomszédaink esetében... :P

Annyira izgalmas-rejtélyes ez a téma, hogy szó szerint le kell állítanom magam róla, különben ott fogtok találni a híradóban, "betörési kísérlet miatt kellett kiiktatni egy 27 éves lányt a nevadai 51-es körzetnél" bevezetővel :))

Igaz, már kb egy hete is volt, hogy leesett az idei első említésre méltó hómennyiség, de még nem is írtam róla. Valami különleges hangulat járt át, ami természetesen Hegyesfület is egyből elkapta, és ugrándozva-bohóckodva szántotta a fehér talajt, orral túrva azt.

ez pedig a kedvenc virágboltom, az Astorián. Sokat sétáltam aznap, mert nagyon jól esett

Lui

Unokahugi, a spicc-bajnok

Reading Challenge #1

"Haha, ember tervez..." -szokták mondani, és én is így jártam most. Bár teljesen másik könyvet gondoltam kezdésnek, most mégis úgy alakult, hogy tegnap anyu "kell pár könyv?" kérdéssel a kezembe nyomott hármat.
Így tehát az első a listán a "a book by an author you've never read before" kategória nyertese:
"Johannes Dorschner: Van-e élet a Földön kívül" c. műve.

"Az igazi bajok mindig akkor jönnek, amikor legkevésbé számít rá az ember" -de van-e egyáltalán "jó" alkalom a gondok érkezésére? Szerintem nincs. Sőt, ha meg olyankor jön, akkor meg a "szegény embert az ág is húzza" mondattal utalunk vissza véget nem érő gyötrelmeink keserű mivoltára.

Őszintén remélem, hogy ez az állapot csak a "nagyobb a füstje, mint a lángja" kategóriába tartozik...