Az úgy volt, hogy Bé egyik bátyjával (nevezzük Pének) nem találkoztunk Karácsonykor, mert ő aznap máshol ünnepelt. A történet hátteréről annyit, hogy tavaly neki is készültünk ajándékkal, de akkor szintén nem volt jelen, és aztán fel sem hívott minket, hogy egyáltalán megköszönje, hogy gondoltunk rá. (további háttérinfó, hogy nagyon elvarázsolt srác, egyébként filozófus, és idén szerzi a doktoriját, egyébként az emberi kapcsolatok terén totálisan szétesett, általában nem nagyon lehet vele beszélgetni, de amikor mégis, akkor nagyon érdekeseket mond, csak épp az nem érdekli, hogy te mit válaszolsz rá).
A napokra időzítettük Bé nagynénjének, nagymamájának és keresztszüleinek a látogatását (egy helyen élnek), és mondták, hogy Pé otthagyta náluk az ajándékunkat, Bének egy üveg bort, nekem pedig egy könyvet.
Aztán el is terelődött a figyelmünk, babáztunk, vacsoráztunk, filmeztünk. Később kérdeztem Bétől, hogy nem nézzük meg az ajándékainkat? Húzom ki a könyvet a díszzacskóból...elárulom, az első gondolatom az volt, hogy "na... ez Müller Péter Szeretetkönyve lesz...", de aztán rögtön el is szégyelltem magam, hogy már megint ilyen hamar ítélkezem. A kezemben ott volt ugyanis, ami után cirka fél éve sóvárgok, és a könyvesboltba betérvén mindig odaszaladok, hogy szívfájdulva a kezembe tarthassam legalább pár percig... a könyv, amit most ott fogtam, az immáron saját, külön bejáratú, a rég áhított Csányi Vilmos: A kutyák szőrös gyerekek.
1. Tény, hogy Pé nem valami kommunikatív egyén, sőt, rendszerint nem is figyel oda senkire, ha beszélsz, közbevág, nem feltétlenül érdekli a véleményed.
2. Tény, hogy Bével alig beszélnek, és pláne hogy sosincs ott, amikor a család együtt, közösen ünnepel.
3. Tény, hogy egyébként amióta csak ismerem, sokat iszik és egy 5 éve végetért kapcsolatot sirat.
De tény, hogy ezek szerint mégis odafigyel és próbál kedves lenni, mivel ezt a könyvet nagyon régóta szerettem volna megszerezni, lévén hogy IMÁDOM Csányit, ő a kutyaetológiaIsten, és egyszerűen letehetetlenek a munkái!! Nem egyszer felejtettem el leszállni a metróról, miközben az ő írásait olvastam. Csak hát eddig nem adódott úgy, hogy megszerezhessem.
Szóval írtam is neki köszönőlevelet, amiben felvetettem még pár témát, remélve, hogy sikerül esetleg többet beszélnünk, ha találkozni nem is. Állítólag most van egy lány...lehet, hogy miatta változott?
Abszolút meglepett ez a gesztus, és tényleg szégyellem magam, hogy ilyen rosszindulatú voltam, elvégre amúgy inkább a szándékot kellett volna néznem, még ha Paulo Coelho könyvet kaptam volna is (azért jó, hogy mégsem). Cáh, annyi de annyi téren kell változnia az embernek..
Álmomban egy régi ismerős, 'A' bukkant fel, kikerekedett arccal és kiszürkült hajjal, sőt, bajusszal. Egy érdekes kutatásban vettem részt, és épp egy csigalépcsőn tartottam lefelé a laborba a házigazdával egyetemben, hogy belekezdjünk a munkába, amikor egy felfelé jövő alak megállított minket. Kézfogás közte és a házigazda között, majd utóbbi fordul felém, hogy bemutasson minket. Mi pedig egyszerre nézünk egymásra, majd a földre és mondjuk:
