Szar, ha elveszítesz valakit, aki egykoron közel állt hozzád, aztán -mindegy is, milyen okból, s akár utálattal is- hagyjátok messzire kóborolni a másikat. Szar, ha félreismersz valakit.Sokszor álmodom exlakótárssal. Persze, nem mondom, jó lenne vele úgy beszélgetni, mint annak idején, de tekintve hogy számára az vált elsődlegessé, hogy milyen kép van róla kirakva a neten, és hogy képekkel dicsekedjen arról, hol töltötték a hétvégét, illetve természetesnek beállított képpel hirdeti, átlátszó bögrefogással, hogy az ujján eljegyzési gyűrű csillog... szóval olyan irányba ment el, ami minden, csak nem számomra szimpatikusnak mondható. Persze mindenki a saját értékrendje szerint élje a mindennapjait, de azt hiszem, már túlságosan is messze járunk egymástól. Az efféle sznobság és magamutogatás nem az én asztalom.
Mindentől függetlenül továbbra is zavar ez az egész jelenség, hogy korábban szinte elválaszthatatlanok voltunk, mostanra meg... hát igen, csak az történt, ami mindig szokott: az Élet.
4 csiripelés:
szerintem ne azért szidd, hogy hirdeti magát, mert pl én is ezt tenném, azt azért találták ki, hogy mutogasd , mi értelme van?!: jelkép, erre büszkék a lányok. a fészbuk meg arra van ,hogy megosszad az életedet pl mint a blog csak más formában. a gondok máshol kezdődnek! De héé velem sem találkozol már, és hiányolom a rólam szóló posztot! :)
egy "icipicit" átérzem :S
Tévedés, nem szidom. Mindenki a saját értékrendje szerint éli a mindennapjait, az ő iránya nem az én világom, én csupán ennyit írtam. Ettől ő még ugyanúgy ember, de nem véletlen, hogy nem vagyunk már barátok.
Timi drága, ha hiszed, ha nem, pont ma reggel jutottál eszembe, meg hogy fogadkoztunk, hogy az, hogy elköltözöm, nem lesz hatással arra, hogy mennyit találkozunk :(
*ettől még ugyanúgy ember, DE nem véletlen, hogy nem vagyunk már barátok*
Megjegyzés küldése