Na jó. Néha én is kiakadok. Az, hogy én nem vagyok nyálverő beképzelt figyelemfüggő (legalábbis nagyon remélem), az egy dolog. Az pedig már egy másik, hogy sose volt még ilyen nehéz megküzdeni az álmaimért.

Vegyük csak a legelső és a többi között legparányibb(nak tűnő) dolgot, a szakdolit. Már vagy egy tucatszor átfogalmaztam és -szerkesztettem, újraírtam bizonyos részeket és kiszedtem belőle olyanokat, amik jobb, ha kikerülnek belőle.

De most már elég. Legalább válaszolna az a vaskalapos, orrát magasan hordó konzulens, hogy "jó, rendben, ennek ellenére várom holnap" vagy tudomisén, de hogy ekkora surmó gombafej legyen valaki, nohát attól az összes hajszálam az égnek meredezik.

Kérek mindenkit, hogy:

1. tegye össze a kezeit elalvás előtt és imádkozzon értem egy icit.

2. holnap nagyon szorítsatok értem d.e.11-től.

Ha sikerül megküzdeni ezzel a hatalmas hullámakadállyal, akkor ... akkor rohadtul fel fogok végre szabadulni.