Massza

Hömpölyögnek. Ez az a szó, ami a legtökéletesebben leírja azt a fajta mozgást, amit emberek sokasága végez. Reggel főként, de délben-este ugyanúgy hullámzik a humanoid áradat, és tényleg semmi sem szent. Még egy gyerek sem - nekimennek, mintha nem lenne sebezhetőbb, mint bármelyik felnőtt. És mindegy az is, hol várakozol például a metrónál. Ha hátadat a térképnek vagy a már üres metróújság-tárolónak támaszkodva vársz valakit, akkor is neked jönnek, meglökik a vállad, a lábadra taposnak. Pedig nem vagy útban. Csak a tömeg nem képes alkalmazkodni, mintha egy összefüggő halraj lenne, egyenként nem, csak csapatban léteznek, gondolkodás nélkül követve egymás lépteit...