A minap a metró gyanúsan lassan vánszorgott, és 5 méterenként megállt, majd hosszasan kifújatta a levegőt a vezető a kocsikból. Eszembe jutott a pár hónappal ezelőtti jó pár metrókigyulladásos sztori, és azon kezdtem el elmélkedni, hogy mi történne, ha két megálló közt kapna lángra a metrószerelvény..

És akkor sorra vettem, hogy kivel mi volt az utolsó beszélgetésem telefonon vagy élőben, és hogy talán nem mondom eleget a szeretteimnek, hogy mennyire fontosak nekem. Ah, megint túl nyálas lettem, de azért mégis fontos, hogy ilyenen mélázzunk alkalmanként.

Megint ősz van, és ilyenkor bekúsznak a nem hétköznapi gondolatok. Itt vannak a bőröm alatt és fickándoznak, nem bírnak magukkal.

És nemsokára megint itt a Karácsony, amitől azért valljuk be, tartok egy icit. Idén ráadásul mégbonyolultabb lesz minden, és szószerint ötfelé kell majd utaznunk..