Lehet, hogy lassan az olvasóim 80%-át elveszítettem a szakdolival kapcsolatos bejegyzések miatt, de ezúton is szeretnék mindannyiotoknak köszönetet mondani. Ma ugyanis fél 12-re megyek a két kinyomtatott és beköttetett példányért!! :) WÍííííííííííííí

Össze sem tudnám számolni azokat az akadályokat. Malcolmnak mindenesetre hatalmas adag elismerés jár. Míg én késő estig minden nap (!) a számítógép előtt gépeltem, ő a legtöbb itthoni dolgot a nyakába vette, takarított (és olykor higyjétek el nekem, olyan volt, mintha a dzsungelnek vágnál neki fűnyíróval), nagyon sokszor ő vitte le Chilit, és lelket öntött belém, amikor elkeseredtem, hogy nem fog menni. Elviselte, amikor hisztisebb voltam a szokásosnál, és mindemellett nem őrült meg. Azért ez csodával határos. Szóval azt hiszem, meglepem őt valamivel, mert megérdemli.

És végre, sok idő után ma végre megint elővehetem a hegedűt, hogy játszak valami szépet.