No de túl azon, hogy két percenként fújom az orrom, és köhögök, két dologra mégis jó ez a kényszer szünet:
1) a tegnap linkelt 100 nap 100 trükk nagyon felcsigázott, és tegnap neki is láttunk Hegyesfülűvel az első megtanulandó "csukd be!"feladatnak.
Szerintem mindenki másképp áll neki ennek a dolognak. Mivel Paprikafej a mutatópálcával jól meg tudja érteni a dolgokat, először felragasztottam egy viszonylag nagyobb matricát a szobaajtóra, és a mutatópálcát oda illesztettem. Pár bökés-->klikk+juti után egyre kisebbre toltam össze a pálcát, majd a végén már a fejét teljesen a kezemben fogtam, míg végül teljesen elhagytam. Na ekkor jött az, hogy az ujjam viszont még kellett. Ráböktem a matricára, kb 5 mutatás elég is volt, hogy rájöjjön, mit kérek tőle.
Aztán a bökésből orral tolás lett, abból pedig összeállt a feladat a fejében is. Zseni kutya! Annyira jól megy, hogy szorgalmiból ugyanezt fiókkal és szekrényajtóval is megcsináltuk, csak hogy univerzális legyen a parancsszó. Mázli, hogy mali vér folyik ennek a kis makinak az ereiben, mert nagyon könnyű dolgom van vele tanítás terén (höhö konkrétan imád dolgozni).
Egyébként itt lehet megnézni mások, és maga Nati és Butch videóját is a megtanult trükkről: klikk
2) végre elővettem a hegedűt is, hogy eltereljem a figyelmem a nátháról, pláne ha már egyébként is a volt hegedűtanárommal álmodtam. Ezt a darabot nemrégiben találtam, de nagyon megtetszett, pláne mert Rieding-et egyébként is szeretem:
0 csiripelés:
Megjegyzés küldése