Még mindig a tegnap is írt Söpredéken töprengek (pedig már Az Ezredesnek nincs aki írjon-t olvasom), hiába Márquez bácsi mindig nagy hatást gyakorol rám.
Az igazság az, hogy ritkán találkozom olyan könyvvel, ami ilyen mélyrehatóan tudná ábrázolni az emberek érzelmi "működését". A gondolatok ilyen szintű kivetítése, a dolgok több oldalról körbejárása, mondatok többszöri ízlelgetése, megrágása, értelmezése olyan közel hozza a szereplőket, mintha éppenséggel nem is csupán olyan közel állnánk hozzájuk, hogy érezhető a lélegzetvételük, de mintha beléjük is bújnánk, s a részükké válnánk. Vagy ők a miénkké.