Tegnap megtörtént, amitől a világon az egyik legjobban tartok: két iszonyatosan lassan múló másodperc erejéig azt hittem, hogy elveszítem Chilit.

Történt ugyanis, hogy ez a kismajom leesett egy mélygarázsba, 5-6 métert zuhant és betonra esett.
Ő mégis csodával határos módon:
1) egyből felpattant
2) nem került sokkos állapotba
3) semmi belső vérzés
4) még egy borda törés SE

Az esésnek "mindössze" annyi következménye lett, hogy a jobb hátsó lábát erősen húzta, először egyáltalán nem, aztán fokozatosan mégis ráállt, de látszódott, hogy nem terheli teljesen.

Egy üzleti épületek között elterülő parkon keresztül sétáltunk át, amit az egyik kutyasulis barátnőm akart megmutatni. Itt bárki átsétálhat, bemehet, állítólag nagyon szép is, ezért akart erre menni a barátnőm, aki majdnem minden nap erre sétál a kutyájával, Tonikkal.

Chil a másik kutyával szaladgált, odafutottak egy fémlemez borítású padkához, amire felugrott, igenám, de mivel akkor már kb 1 órája esett az eső, vizes volt, ő pedig megcsúszott. Onnan, ahol én voltam, nem lehetett látni, hogy az mi az a patka.

Lassított felvételben láttam mindent. Chili próbált kapaszkodni, rám nézett, majd le, nyüsszentett egyet (akkor már gondolom tudta, hogy elkerülhetetlen), és eltűnt a szemem elől. Abban a pillanatban megértettem az összefüggést, hogy AZ EGY MÉLYGARÁZS!!! rohantam oda, közben felsikoltottam az ijedtségtől. Két másodperc volt, míg látótávolságba került, akkor ő már talpon volt, három lábon szökdécselt felfelé és nézett rám vissza.

Rohantam oda hozzá, és hálálkodtam a Gondviselésnek, mert ez csodával határos!!! Mintha kiesnél az első emeletről (nem a földszintről! Az elsőről!). 5-6 méter zuhanás után betonra esett, és alig lett baja....hihetetlen.
Nem tudom mi lenne velem nélküle, és szörnyű volt az a két másodperc, amíg a legrosszabbat hittem.

A doki is el volt hűlve, sokkal rosszabb is lehetett volna (konkrétan  amíg látótávolságba nem került, azt láttam lelki szemeim előtt, hogy magatehetetlenül fog feküdni a földön), kapott szurit, meg négy napi adag fájdalomcsillapítót, értelem szerűen a lábát msot pihentetni kell és csak pórázon sétáltatni.

Nagy szerencse, hogy velem volt Judit, aki egyből kapcsolt arra, hogy én bepánikoltam, és végig higgadt és nyugodt maradt, valamint egyből intézkedett.

Nagyon szeretem ezt a kismajmot! És ... köszönöm a Sorsnak, hogy továbbra is velem maradhat!!