A hétvégén Timiék esküvőjén voltunk. Mivel Tibi, a férj katona, ők pedig mindketten vallásosak, így templomi-katonai szertartás volt, ami nagyon különleges hangulatot adott nem csak a ceremóniának, de az egész alkalomnak is.

Timi annyira természetes menyasszony volt, mintha csak ráöntötték volna ezt a szerepet. Szeretem figyelni a kézmozdulatokat, és a rejtett pillanatokat; egy-egy reagáló arckifejezést, egy kósza hajtincs fül mögé tűrését, egy összesúgást, gyors puszit..

 Érdekes, hogy teljesen megváltozik a világ, vagyis hát pontosabban a szűrő, amin át látod, bizonyos életesemények után. Persze ennél nyilvánvalóbb klisét nem is mondhattam volna, de tény, hogy volt valami eltérő, valami szokatlan; az érzés, hogy már ők is a házasok közé tartoznak, hogy már ők is átkerültek azon a "rostán", ahol más dolgok kerülnek fókuszba, és láthatatlanul (és olykor be nem vallottan) megváltozik az életminőség.

Sokan kérdezik, hogy mitől más házasnak lenni. Erre nincs egyértelmű válasz. De kétségtelenül egy határvonal. Mert igenis megváltozik valami; érzelmileg.

Jó volt figyelni őket; a mosolyokat, összefonódó szempárjaikat, ahogy fogták egymás kezét, s ahogy odafigyeltek egymásra. Kívánom, hogy legyenek boldogok, amíg csak világ a Világ!