Még mindig a tegnap is írt Söpredéken töprengek (pedig már Az Ezredesnek nincs aki írjon-t olvasom), hiába Márquez bácsi mindig nagy hatást gyakorol rám.
Az igazság az, hogy ritkán találkozom olyan könyvvel, ami ilyen mélyrehatóan tudná ábrázolni az emberek érzelmi "működését". A gondolatok ilyen szintű kivetítése, a dolgok több oldalról körbejárása, mondatok többszöri ízlelgetése, megrágása, értelmezése olyan közel hozza a szereplőket, mintha éppenséggel nem is csupán olyan közel állnánk hozzájuk, hogy érezhető a lélegzetvételük, de mintha beléjük is bújnánk, s a részükké válnánk. Vagy ők a miénkké.

GGM

Még a hónap elején megrendeltem Márquez-től a Baljós óra -t, antikvár példányban. Olyan kötetben kaptam, amiben az írónak két további műve is szerepel: az Ezredesnek nincs aki írjon, és a Söpredék. Ennek egyébként nagyon megörültem, mert nem tudtam, hogy háromazegyben könyv, szóval beragyogta a napom ez a felismerés.

Utóbbival kezdődik a kötet, most olvasom először. A helyszín Macondo, akárcsak a 100 év magány színtere, ez ad némi nosztalgikus színezetet a számomra (pedig időben korábban íródott ez, mint Márquez fő műve, sacc per 12 év van a kettő között), ez egyfajta rejtett hangulatot ad az olvasási élményhez. Nem tudom azokkal mi a helyzet, akik időrendben olvasták az író műveit, ezek az én személyes tapasztalataim.

A Söpredék egy több szemszögből bemutatott, múltba révedő érzésvilág. Fő cselekményszál, ami mozgatná a történetet, ugyanis nincs: egy orvos haláláról értesülünk, s a helyszín végig az ő lakása, ahol a holttestet megtalálták, s koporsóba rakják, de mindezt hosszúra festett, elmélázó, csak haloványan érzékelhető (regénybeli) órákon át. A szobában lévők gondolatain keresztül ismerkedünk meg a szereplőkkel (akik váltogatott sorrendben "szólalnak" meg), valamint az egymáshoz, magához a halotthoz, illetve az adott pillanathoz való viszonyulásukkal.

A magányosság, mint életérzés hatja át a sorokat, ez a már jól ismert Márquezi fogás, amivel a szereplők küzdenek, a minden mozdulatukat átható elhagyatottság.

Figyelem! Semmiképpen sem elsőként olvasandó Márquez regény, szigorúan csak "haladóknak" ajánlom.

Ma ösztönkezelési pótóránk lesz, mert a hétvégén lemaradtunk az első két foglalkozásról. Már nagyon várom!! Állítólag lesz egy fekete keverék kutya, akit szintén Chilinek hívnak :))

#x

A hétvége miatt most lemaradtunk pár trükkről, ráadásul pont a tetszhalottról, amit pedig mindenképp szeretnék megtanítani Hegyesfülnek. Szóval ma mindenképp megpróbálkozom vele.
Az a nehéz ebben a 100 napos kihívásban, hogy vannak olyanok, amiket egy nap alatt nem tudunk megtanulni. Túlhúzni nem szeretném, tehát szünet- és játékblokkokat mindenképp kell a tanítási feladatok közé iktatni, és azért a mindennapi rutin és délutáni elfoglaltságok közé nem mindig lesz többlet idő a trükkökre.

Na de nem a kifogásokra kell koncentrálni, a lényeg maga a kutyával való foglalkozás.

A hétvégén Timiék esküvőjén voltunk. Mivel Tibi, a férj katona, ők pedig mindketten vallásosak, így templomi-katonai szertartás volt, ami nagyon különleges hangulatot adott nem csak a ceremóniának, de az egész alkalomnak is.

Timi annyira természetes menyasszony volt, mintha csak ráöntötték volna ezt a szerepet. Szeretem figyelni a kézmozdulatokat, és a rejtett pillanatokat; egy-egy reagáló arckifejezést, egy kósza hajtincs fül mögé tűrését, egy összesúgást, gyors puszit..

 Érdekes, hogy teljesen megváltozik a világ, vagyis hát pontosabban a szűrő, amin át látod, bizonyos életesemények után. Persze ennél nyilvánvalóbb klisét nem is mondhattam volna, de tény, hogy volt valami eltérő, valami szokatlan; az érzés, hogy már ők is a házasok közé tartoznak, hogy már ők is átkerültek azon a "rostán", ahol más dolgok kerülnek fókuszba, és láthatatlanul (és olykor be nem vallottan) megváltozik az életminőség.

Sokan kérdezik, hogy mitől más házasnak lenni. Erre nincs egyértelmű válasz. De kétségtelenül egy határvonal. Mert igenis megváltozik valami; érzelmileg.

Jó volt figyelni őket; a mosolyokat, összefonódó szempárjaikat, ahogy fogták egymás kezét, s ahogy odafigyeltek egymásra. Kívánom, hogy legyenek boldogok, amíg csak világ a Világ!

A pofátlanság netovábbja :)

A tegnapi nap állatozással telt, vagyis elmentünk cicalátogatóba Hugihoz, aztán Zsóhoz nyuszit nyunyorgatni :) Közben a nosztalgia már-már fejfogást előidéző (közben fejet csóváltató) túlságosan sok évet felölelő pókhálójában bolyongtunk, szögletes szendvicseket majszolva.
Na jó, azért jól is éreztük ám magunkat, jó társaságban ez persze nem is kérdéses :)





Mimi a távolba réved, és a régmúltra gondol :)





Nyunyesz, a szimatfelügyelet



Topmodell





Azt közben elfelejtettem mondani, hogy megérkeztek a padlólapok az előszobába.
Hát...enyhén csalódás, hogy sokkal élénkebb színűre számítottunk, pláne mivel a webáruházon lévő képen is olyan volt...

No de sebaj, mert talán így nem lesz túl sok a szemnek. De legalább 200 különböző minta van közte, változatos, és továbbra is tetszik, csak hát lehetne élénkebb színe, no.

(a közép résznél lévő egyik mintánál az egy vízfolt :) )

Egyébként Hegyesfül már teljesen komfortosan érzi magát itt, céltudatosan megy a kapualjhoz, és a lakásajtóhoz is, bent pedig teljesen felszabadult, már nem stresszel)

#3

A mai nap trükkje (hátsó lábbal lépjen fel egy alacsonyabb szintkülönbségre) nagyon nehezen akar összejönni nekünk. Pár órás eltéréssel kétszer is formáltunk, de még mindig annyira tudatos mellsőláb-használó, hogy egyelőre "csak" odáig jutottunk el, hogy a doboz mellett riszálja a seggét, és noha véletlenszerűen 2-3x megcsinálta már, hogy rátolatott mindkét lábbal, és olyankor volt klikk - nagy ováció - jackpot falat, mégsem értette, hogy miért is :))

Segond, mert már így is sokkal közelebb vagyunk a megoldáshoz, mint legelőször, este megpróbálunk még egy etapot. Hajrá Chiliii!

Így kéne kinéznie:
http://youtu.be/14fHGwkMZxc

#2 Nyisd ki

A mai nap trükkjét mi már tudtuk, úgyhogy csak összekötöttük a tegnapival, hogy mindenképp egyértelmű legyen :)

Újabb hét a göthösség enyhébb, mégis konstans tüneteivel. Éljen..
No de túl azon, hogy két percenként fújom az orrom, és köhögök, két dologra mégis jó ez a kényszer szünet:

1) a tegnap linkelt 100 nap 100 trükk nagyon felcsigázott, és tegnap neki is láttunk Hegyesfülűvel az első megtanulandó "csukd be!"feladatnak.

Szerintem mindenki másképp áll neki ennek a dolognak. Mivel Paprikafej a mutatópálcával jól meg tudja érteni a dolgokat, először felragasztottam egy viszonylag nagyobb matricát a szobaajtóra, és a mutatópálcát oda illesztettem. Pár bökés-->klikk+juti után egyre kisebbre toltam össze a pálcát, majd a végén már a fejét teljesen a kezemben fogtam, míg végül teljesen elhagytam. Na ekkor jött az, hogy az ujjam viszont még kellett. Ráböktem a matricára, kb 5 mutatás elég is volt, hogy rájöjjön, mit kérek tőle.

Aztán a bökésből orral tolás lett, abból pedig összeállt a feladat a fejében is. Zseni kutya! Annyira jól megy, hogy szorgalmiból ugyanezt fiókkal és szekrényajtóval is megcsináltuk, csak hogy univerzális legyen a parancsszó. Mázli, hogy mali vér folyik ennek a kis makinak az ereiben, mert nagyon könnyű dolgom van vele tanítás terén (höhö konkrétan imád dolgozni).

Egyébként itt lehet megnézni mások, és maga Nati és Butch videóját is a megtanult trükkről: klikk

2) végre elővettem a hegedűt is, hogy eltereljem a figyelmem a nátháról, pláne ha már egyébként is a volt hegedűtanárommal álmodtam. Ezt a darabot nemrégiben találtam, de nagyon megtetszett, pláne mert Rieding-et egyébként is szeretem:

Kutyásoknak

Ez az ötlet tök jó. Kíváncsi vagyok miket talál még ki, szeretném őket én is kipróbálni. Mindkettőnkre rá fog férni, mert Hegyesfülűvel kezdünk kijönni a gyakorlatból, ráadásul ő elég hamar túlpörög, formáláskor. Mondjuk ma egész ügyesen rájött, hogy arra gondoltam, hogy bújjon át az egyik (belül üres) kocka-polcon.

Na de ez itt egy olyasmi kezdeményezés, mint a 100 nap boldogság vagy mi, csak ez aféle "minden napra egy új trükk" dolog. Klikkereket izzítani, kezdődhet a nagy ötletelés.

http://100tricks100days.wordpress.com/

Álmomban egy rigó voltam. A szárnyaim nem emeltek olyan magasra, mint szerettem volna, és így nem tudtam átrepülni egy kerítésen, és messzire repülni, hogy megtaláljam a bölömbikákat, amik nemrégiben jöttek haza Afrikából (!!). Megpróbáltam a kerítés láncszemeibe a csőrömmel belekapaszkodva feljebb jutni, de nagyon kínkeserves volt.

Aztán arra jött egy (egyébként jóképű) srác, és megkérdezte, hogy segíthet-e, mert látja, hogy gondban vagyok. Persze simán el tudtam vele beszélgetni, úgyhogy elcsipogtam neki ember-nyelven a gondom, ő pedig a melléhez szorított, és így jártuk a várost.

 Volt egy saját üzlete, ahol különleges pereceket és édességeket árult, meg kávézni is lehetett. Megmutatta nekem, aztán elvitt egy pályaudvarhoz, azt mondta itt megtalálom a társaimat, akiket keresek, és ha bármikor gondolom, nyugodtan keressem meg őt a boltjában.

Aztán közben kiderült, hogy az épületnek, amihez vitt, csak az alja pályaudvar, mert fölötte zeneakadémia (jó párosítás..), és én elkezdtem megmászni a lépcsőket, hogy halljak egy kis hegedűszót. Meg is találtam a volt zenetanáromat, aki pont koncertre készítette fel a tanítványait.

Aztán láttam, ahogy a srác, aki az álom elején segített nekem, a bolt bejáratánál támasztja az ajtófélfát, és rám gondol, meg arra, hogy lát-e még valaha.

Hétvégén lesz Timiék esküvője. Hihetetlen, hogy ez a pillanat is eljött, amit persze nem úgy értek, hogy ne lett volna várható, hanem hogy atyaég, öregszünk, és ez a tény mindahányszor arcon vág.

 És talán egy-másfél év múlva együtt tologatjuk majd a babakocsikat (uram, borogass!), hát totál kész vagyok. Mert annyira távolinak tűnnek már azok a napok, amikor együtt koptattuk az iskolapadot a Scholában, vagy mikor értettük mit él át a másik, a kaotikus korszakában.

Vízálló sminket kell vennem :)

Legújabb kedvencem, sóhajtozós napokra. A klippje is tetszik, pedig semmi különös. De azért mégis egyedi.

Negyedik napja göthösen itthon. óÓóyeahbébi. Öregség fíling ON.

Azért nagyon kíváncsi vagyok, hogy ennek a pályázatnak mi lesz az eredménye. Hmm, megengedtem megfordulni a fejemben a gondolatot, hogy jó lenne nyerni.

A májusi eső aranyat ér -szokták mondani, ezek szerint ez a hónap már most nagyon gazdag!
Tegnap délután az Északi összekötő felénél jártunk Chilivel, mikor úgy rákezdett (eladdig csak úgy frissítően esett), hogy köbö két-három perc alatt rommá áztam, 5 kilóssá nehezült a nadrágom, és a bizonyos mm-ig vízhatlan kabátom szépen lassan, ámde annál módszeresebben elkezdte beengedni a vizet... úgy zuhogott, hogy Hegyesfülű hunyorogva nézett fel rám, mert már alig látott, aztán bújt a lábamhoz: "Anyuuuu, ide állok, hátha úgy nem esik rám az eső, menjünk hazaaaa". Látnotok kellett volna, nagyon mókásan festett!

Száz év

Márquez 100 év magánya hetedszerre is ugyanazt a mágikusan csodálatos izgatottságot váltja ki belőlem, mint legelőször. Letehetetlen, megunhatatlan, százszor is olvasható, imádom.

A mi kis imádnivaló Hegyesfülűnk már most virgonckodna, a reggeli séta előtt határozottan megragadta a labdáját, és vigyorgó fejjel mutatta Bének, hogy "na, most már mehetünk, visszük ezt is, jó?", aki viszont mosolyogva kivette a szájából, Chilike legnagyobb bánatára.

 Elképesztő, mondjuk bizonyára a fájdalomcsillapító hatása, hogy maximum egy icikét csámpásabban jár a szokásosnál, de egyébként semmi más jel nem utal arra, hogy két napja este őt (meg minket!) mekkora megrázkódtatás érte. Lüke kis kaszkadőr.

 Tegnap megtörtént, amitől a világon az egyik legjobban tartok: két iszonyatosan lassan múló másodperc erejéig azt hittem, hogy elveszítem Chilit.

Történt ugyanis, hogy ez a kismajom leesett egy mélygarázsba, 5-6 métert zuhant és betonra esett.
Ő mégis csodával határos módon:
1) egyből felpattant
2) nem került sokkos állapotba
3) semmi belső vérzés
4) még egy borda törés SE

Az esésnek "mindössze" annyi következménye lett, hogy a jobb hátsó lábát erősen húzta, először egyáltalán nem, aztán fokozatosan mégis ráállt, de látszódott, hogy nem terheli teljesen.

Egy üzleti épületek között elterülő parkon keresztül sétáltunk át, amit az egyik kutyasulis barátnőm akart megmutatni. Itt bárki átsétálhat, bemehet, állítólag nagyon szép is, ezért akart erre menni a barátnőm, aki majdnem minden nap erre sétál a kutyájával, Tonikkal.

Chil a másik kutyával szaladgált, odafutottak egy fémlemez borítású padkához, amire felugrott, igenám, de mivel akkor már kb 1 órája esett az eső, vizes volt, ő pedig megcsúszott. Onnan, ahol én voltam, nem lehetett látni, hogy az mi az a patka.

Lassított felvételben láttam mindent. Chili próbált kapaszkodni, rám nézett, majd le, nyüsszentett egyet (akkor már gondolom tudta, hogy elkerülhetetlen), és eltűnt a szemem elől. Abban a pillanatban megértettem az összefüggést, hogy AZ EGY MÉLYGARÁZS!!! rohantam oda, közben felsikoltottam az ijedtségtől. Két másodperc volt, míg látótávolságba került, akkor ő már talpon volt, három lábon szökdécselt felfelé és nézett rám vissza.

Rohantam oda hozzá, és hálálkodtam a Gondviselésnek, mert ez csodával határos!!! Mintha kiesnél az első emeletről (nem a földszintről! Az elsőről!). 5-6 méter zuhanás után betonra esett, és alig lett baja....hihetetlen.
Nem tudom mi lenne velem nélküle, és szörnyű volt az a két másodperc, amíg a legrosszabbat hittem.

A doki is el volt hűlve, sokkal rosszabb is lehetett volna (konkrétan  amíg látótávolságba nem került, azt láttam lelki szemeim előtt, hogy magatehetetlenül fog feküdni a földön), kapott szurit, meg négy napi adag fájdalomcsillapítót, értelem szerűen a lábát msot pihentetni kell és csak pórázon sétáltatni.

Nagy szerencse, hogy velem volt Judit, aki egyből kapcsolt arra, hogy én bepánikoltam, és végig higgadt és nyugodt maradt, valamint egyből intézkedett.

Nagyon szeretem ezt a kismajmot! És ... köszönöm a Sorsnak, hogy továbbra is velem maradhat!!

Ezen a földön,
mindig búcsúzni kell,
De soha ne félj,
minden életedben
Ott leszek én is
Kérlek Istenem, engedd, hogy így legyen

/Mester Tamás: Altass el/

A legmélyebbről fakadóan írja le, amit olyan sokszor érzek. Ez a tudat vígasztal azokon a napokon, amikor elfog a félelem a haláltól.

Jelentem, a tegnapi napon elindultak az átalakítási munkálatok a saját lakásunkban :) A mi fészkünk, ami a legapróbb részletektől a legnagyobbakig mind mind a saját elképzeléseink szerint alakul! Szinte hihetetlen! A járólapok, a csempék, a konnektorok helye és típusa, csapok, falfelületek és -színek, stbstb (sőt, még azt is mi választjuk ki, hogy milyen hangon szólaljon meg a csengő -madárhangosat kutatunk épp, amilyen anyuéknál is van-)... minden hosszú és többször átbeszélt tervezés eredménye, már csak át kell ültetnünk a gyakorlatba (ami egy méghosszabb és verejtékesebb meló lesz), de állunk elébe a sok kihívásnak!


Katt a képre a nagyításért

Megrendeltük az előszobai padlólapot, Bével ugyanabban a pillanatban mutattunk rá halk kurjantás kíséretében: "úúúúúúúú eeeezt!!!" Spanyol, színes, mintás, egyenesen imádom!! A falak színe olyan lesz, mint a járólapokon lévő narancssárga, hogy passzoljon, és továbbvigye a vidám hangulatot is, az, amit a képen is láttok, jobbra.

A konyhai csempét is úgy választottuk ki, hogy visszaköszönjön benne az előszobai motívum, így szintén spanyol márkát választottunk, én imádom ezt is, viszont csak belinkelni tudom, mert valamiért nem szimpi a felületnek, nem ágyazza be képként. Woálá (klikk). Annyi a különbség, hogy mi fehér csempét nem rakunk majd köré, csak a mintás lesz.

A konyhai járólapot a héten intézzük, sötétebb tónusú, majdnem minta nélküli narancsszínt találtunk, de azt most nem tudom belinkelni, majd ha megrendeltük, befotózom.

Holnap megvesszük a beépíthető sütőt is, Ikeás lesz. Utánajártunk, a Whirlpool gyártja őket, kifejezetten a svéd üzletlánc részére, 5 év garanciával! Azért ez mindenképpen szimpatikus. Itt a kiszemeltünk (klikk), hozzá három részes főzőlap külön, a (valószínűleg fehér) konyhabútort (sötétebb tónusú fa munkalappal) pedig nevelőapu készíti nekünk, személyre szabottan. Bárpultos megoldás lesz, hogy minden felületet kihasználjunk (ettől függetlenül egy kisebb sarokétkező is lesz).

Az erkélyre már megvettük a kiszemelt IKEÁS garnitúrát (nem mintha az lenne a legfontosabb, de most volt akcióban), semmi különös, de ahol lehet, a fa bútorokat preferáljuk, és természetes is (klikk). Az erkélyre kinézett padlóburkolattal kapcsolatban (itt) még rágjuk icit a szánk szélét, ugyanazon okból fakadóan, mint Estelle, azaz nemes egyszerűséggel mert a 9 darabos 6000 Ft, és nekünk bőven 3 szett kéne. Bau. Na sebaj, valamit úgyis kitalálunk, csak még nem tudom, hogy mit :)