Még kilenc perc. 9 teljes, totálisan unalmas perc, aminek minden egyes másodpercében arra gondolok, mikor kattinthatok végre a "Kijelentkezés" gombra. Elfáradtam. Meg bele. Mert igenis totál érthetetlen, hogy este háromnegyed tízkor mégis mi a bánatos csokifánknak telefonál valaki, hogy mondjak neki pár dolgot arról, amiről a média is harsog mostanában. Kitaláljátok, ugye? Este háromnegyed tízkor.

Mert menne inkább egy teát főzni vagy a fáradt végtagjait egy kád forró vízbe kiáztatni. Vagy csak szimplán masszírozza egy icit a saját, elgémberedett talpait, amin egész napon állt, ha már nincs más, aki így kedveskedjen neki. De az, hogy ilyenkor még ezért, ezzel... na attól a hajam az égnek áll!