Még 9 nap, amiből lejön 2 (hétvége). Ergo: már csak hét ledolgozandó nap van hátra a bankban. De soknak tűnik mégis..persze az utolsó hajrában még betettek mellém egy ifjú padavant, akit -arra kérnek, hogy- legalább olyan jóra tanítsak ki, mint amilyen én vagyok (és itt idéztem az egyik főnöktől). Háhá, jó vicc! Úgy tűnik, mégiscsak némiképpen érvágásnak éli meg a bank, hogy három év után itthagyom? Azért meglepő.

Véggiggondoltam az itt töltött időszakot. Fél év kellett ahhoz, hogy belerázódjak az itteni dolgok menetébe, sőt, még fejlesztési tervem is volt. Először tesztekből, aztán pihen statisztikából, merthogy nálunk ilyen is van. Ez még a Dé-s "leszarom" korszakából volt, a rebellis énem minden izmával az ellen volt, hogy az elvárásoknak megfeleljek. Csakhogy a "megszoksz vagy kirúgnak" ultimátum bizony megijesztett, pláne amikor már nem otthon éltem. Így szépen-lassan -lelki oldalról elhatárolódva- megoldottam okosban a dolgot, s mindamellett a legjobbak egyike lettem. Igen, ez most így beképzelten hangzik. De így van.

Summa summarum: a bankban töltött idő megnevelt. Amikor idekerültem, csak egy ugri-bugri kislány voltam, akinek dunsztja sem volt arról, mi zajlik a világban. Most már azért némileg világosabb a kép. Érdekes, ahogyan itt egyre inkább beleláthattam abba, hogyan is zajlanak az emberek hétköznapi pénzügyei, úgy határolódtam el egyre inkább Dé-től is. Hála a jó égnek. Aztán jött pár dorbézolós, igazi független korszakot élő időszak, a maga minden édes keserével. És közben szépen lassan megtanultam szeretni is, de ehhez idő kellett. Meg ahhoz is, hogy ezt végül a megfelelő embernél tudjam kamatoztatni. Mert bizony ezt is tudni kell: szeretni. Vagyis inkább...jól szeretni.

Summa summarum: van mit köszönnöm, de mára elég az itt szerzett tapasztalatokból, máshol szeretném őket tovább kamatoztatni, s máshonnan újabbakat szerezni.