Legelső találkozásom vele még egészen kiskorra tehető, a Kika c. film kapcsán...az is egy nagy beteg film. De most ne is kalandozzunk el, mert nem akarok. A nagyon óvatos kifejezéssel élve Frankenstein-történet olyannyira bonyolult szálakból, s -szintén Almodovar-védjegyként- a kapcsolatok kesze-kusza világából tevődik össze, hogy mire elkezdjük megérteni, miről is szól a film, amit nézünk, eltelik minimum fél óra. De ez persze nem rontja az összhatást, sőt.
Gondolkozom, meg tudnám-e határozni, milyen érzelmekkel vegyítve jöttem ki a moziból. Lássuk csak volt ott megdöbbenés, undor, kétség, elismerés (a rendező felé). Csak ajánlani tudom, de azt előre leszögezem, hogy a film rendezőjének filmjeihez külön szenzor kell. A művészfilmek világának nem ismert szegmenseit bővíti ő ugyanis, ásva maga előtt az utat, ahová rajta kívül nem igen merészkedik más.
0 csiripelés:
Megjegyzés küldése