2011. szeptember 22., csütörtök

| | |
A kemény idők megedzenek -mondják, s én érzem, hogy ez az egész helyzet csak összébb kovácsol minket, csak néha azért gyenge vagyok. Mármint elfogadni azt, hogy még mindig össze kell szorítani a fogat, még mindig át kell vészelni ezt az időszakot, s hogy csak novembertől érezzük majd, hogy egészen kijöttünk a vízből.

Fura. Ez az év az átmenetek időszaka. Nem volt igazi telünk, ahogyan igazi tavaszunk és nyarunk se. Most azt mondják, az ősz meleg, a tél enyhe lesz. Az én hőn szeretett, imádott őszi napjaimat akarom! Amikor a levelek spirálban kavarognak fel a lépteid nyomán, amikor a szél bele-belekap a szoknyákba és a lazán tartott iratokat messze viszi, jó messze. Ha ősz van, legyen ősz. Ne csak úgy csináljon, mintha. Ne álcázza magát másnak. Legyen az, ami.

Dí, a unithead-ünk tegnap nagy izgatottságban volt. A húgánál megindult a szülés. Azon gondolkoztam, hogy a nagy öröm mellett biztosan szomorú is legbelül. Mert a húgának mindene megvan. Ház, férj, család. Ő pedig még abban is kételkedik, hogy valaha együtt él majd egy sráccal, aki képes elviselni őt. Részint marad tehát az, hogy mások örömének örüljön. Szép dolog, de hát az ember mégiscsak a saját filmkockáit nézi majd végig egy napon. Kívánom, hogy találjon rá végre az igazira, mert amúgy jó lélek, csak egy-két dologra talán még rá kéne jönnie magával kapcsolatban. De persze nem látok bele az ő életébe, csak tudom, hogy megérdemelné végre, hogy nála is eljöjjön az ő ideje.
Persze én osztom az észt, mikor nekem nagy mákom van Malcolmmal. Csak érjen már haza, mert úúúúgy hiányzik. Ma betegszabin vagyok, mert el kellett mennem a gasztroenterológiára. Jajj nekem, jövő kedden megint retteghetek..

Amúgy Chili épp most duettezett egy szirénázó mentőautóval. Ez a kedvenc elfoglaltsága még mindig, ha elmegy erre egy. A baj csak az, hogy ha hajnalban siet el az ablak alatt egy, akkor hajnalban dúdolászik vele együtt Paprikafej is.

0 csiripelés: