"Régen láttalak" -köszön, és rágyújt egy cigire. A füst az árnyék-rolón keresztül kiszivárog, és visszatér az ablakon át. Tüsszentenem kell tőle.

"Mi járatban?" -kérdezem, és megigazítom a párnát, hogy feljebb ülhessek. Tetőtől talpig végigmérem. Sokat változott, az arca komorabb lett, a régi szalmakalapot cilinder váltja most fel, s hajdani laza öltözete helyett (ami egy szörföséhez volt hasonló) most valamiféle ing és mellény feszül.
"Téged jöttelek megnézni" -feleli, s ránéz a mellényzsebéből kivett láncos órára. Visszakattintja a fedelét, aztán törökülésbe helyezkedik az ágy -és Chili- mellett. Érdekes látvány. Talán csak kívülről komolyodott? "Belekezdesz?" -emeli meg a szemöldökét homlok-ráncolva, és leveszi a kalapját, majd Chili popójára teszi (aki mindeközben persze édesdeden alszik). Elnevetem magam, aztán úgy döntök, kérek tőle egy szál cigarettát. És belekezdtem..

Aztán hirtelen reggel lett, és az árnyékokkal együtt ő is eltűnt. Magával vitt sok mindent, talán felhasználja őket máshol. Nem tudhatom, de időm sem volt gondolkozni rajta, mert Robokutyi az arcomhoz nyomta az orrát, és megkezdődött a szokásos készülődés.