Tulajdonképpen arra eszméltem rá, hogy túlságosan gyakran "mozizik" az agyam, miközben A-ból B-be tartok, ahelyett, hogy a pillanatban lennék. Elég sokszor írtam már erről a tapasztalt "jelenségről", amit tudatosan próbálok irányítani, remélve, hogy azzal idővel automatikusan rááll az agyam.

 Sokszor jut eszembe Apa. Nagyon hiányzik. Vasárnap lefekvéskor kristálytisztán hallottam a hangját, beszélt hozzám. Aznap végre nyugodtan tudtam aludni...mélyen, pihentetően.