Észrevettem, hogy a hétköznapok A-ból B-jébe tartva sürgetem az időt... Mindeközben fejben sem ott járok, ahol fizikailag, ez pedig szintén olyan dolog, amin tudatosan változtatnom kell. Amikor ezt veszem észre magamon, legelőször megpróbálom lecsendesíteni az egyébként vágtázó, vadul ide-oda ugráló gondolataimat, a légzés-figyelő technikával. Ez annyit tesz, hogy egyes egyedül arra irányítom a figyelmem, ahogyan beszívom, majd kifújom a levegőt. Minden más ingert, gondolatot kizárva. Ez így leírva persze igen egyszerű feladatnak tűnik, deeee korántsem az. Kezdetben a másfeledik lélegzetvételnél már dörömbölt a fantáziám, hogy engedjem már el, és alattomosan elkezdett önnyugtató képeket vetíteni -- pl madárcsicseres erdő vízeséssel, ahonnan egyetlen szökelléssel máris visszatért az éppen aktuális legfontosabb végigrágnivalók vizualizált megtestesítésére, a kis cseles! Szóval a gonosznak több féle megtestesülése van, mondják, az én ördögöm a képzeletem, aki ily módon félrevezetve kívánja keresztbe húzni az önsegélyező meditációs próbálkozásaimat. De azért ma már eljutok kettő - kettő és félig anélkül, hogy belerondítana! Piszok kis rohadék az ember lányának fantáziája! De azért segít, hogy visszarántson a "valóság villanó tűje", és mint aki éppen akkor hoppanált, rácsodálkozzam a fátyolköd elvonulta utáni valóságra.

Szóval így igyekszem egyre többször itt lenni a jelenben fejben is, mint ahogyan most is, ahogy írom e sorokat, igyekszem nem vizualizálni semmi mást, csak benne lenni a pillanatban, megélni azt, hallva és felfogva a gördülő hangot, amit a klaviatúra vet, realizálni a monitor fényét, a cselekvést magát, ahogyan most itt ülök és írok magamnak. Meg nektek.

Nehéz dolog ez az Életnek nevezett előadás. Mintha egy bűvész mutatványai lennénk mindössze. Olykor páran eltűnnek a kalapban, s örökre nyomuk veszik... míg máskor megjelenik valaki, rútan, csupaszon, de lélekben tiszta lappal, felsírva a lehetőségre -talán örömében...vagy kínjában tán, mert kezdheti újból az egész harcot, csak most talán kicsit másként fog majd hozzá, mint az előző(ek)ben.. kemény gondolatok ezek így 3:13 -kor...