Drága Apa!

Ma van a szülinapod. Az jutott eszembe, hogy fénylő alufóliába csomagolom az ajándékod, ahogyan te is mindig tetted, és miközben átnyújtottad, őszinte rajongással mondtad mindig, hogy az emberek feleslegesen költenek mindenféle csomagolópapírra, mikor íme a legegyszerűbb megoldás, és lám milyen szép, hát nem csodálatos? De aztán úgy döntöttem mégsem teszek így, mert helyette inkább kiteszem a falra, csinos keretben, hogy Taita bizony letette élete első vizsgáját, és lett egy csinos oklevele, rajta a 91 ponttal, és a "nagyon jó" minősítéssel. És még van ám, mert miattad, de csakis miattad megtanult jelre ugatni is, emlékszel, ez volt mindig a kívánságod, hogy "szóra bírjad", hogy legyen bátrabb, magabiztosabb. Hát, mára talán túl bátor is, már ami a dolgok/vélt veszélyek megugatását illeti (de azt ám felfújt szőrrel, medvésen, higgyék csak hogy micsoda veszedelem -ő, az őzike kutya, aki egy kis kopasz kutyával is olyan önfeledten és óvatosan játszik, hogy más a kristály készletre nem vigyáz annyira). Hohó, de még milyen bátor lett! Jó... hát az igaz, hogy mondjuk beltéri lépcsőn felmenni még annyira sem mer, hogy már a legelső fokon szó szerint a körmeivel kapaszkodik, miszerint ő egy tapodtad sem...azaz némi töpörtyűért egy-két lépést ám legyen, de a harmadikat inkább mégis biztonságosabb helyen kérné, mondjuk bárhol, csak ne a lépcsőn, ha lehet :)

És még nincs vége ám, Apu, még mindig van meglepetés! Mert megtanult tanulni is, bizony! Igen, hát tudom, hogy micsoda hülyeség, mert hát már eleve tudott mindent, de úgy értem, hogy mer próbálkozni, és emlékszel, mikor Chilivel megmutattam ezt a barkóba dolgot egy gumiabroncson, hogy kitalálta a gondolatom, hogy üljön bele, hát kis Csibikéd is tud már ilyet, és olyan lelkes, hogy ha látnád, somolyognál a bajszod alatt, és dagadna a melled a büszkeségtől!


Ugye örülsz neki, Pupu? Ugye tudod... Hogy minden este, mikor fogom Taita pracliját, és "lábikózunk", azért (is) teszem, hogy rajta keresztül érezd...hogy én mindig, és örökké..

 A napokban a lábamnak puffant egy darab makk, és arra gondoltam, hogy biztosan te dobtál meg vele, mert neked ez a kedvenc termésed így ősszel, hát fel is vettem a földről, és megcsodáltam a szép formát, ahogyan te is tetted mindig, gyermekien, őszintén, lelkesen..

Ma lennél 58... Boldog szülinapot, Apa!