Képek villannak be, olykor hangok, ízek. Érzem milyen hűs a víz, ahogy a szélén állok, s szandálos lábammal óvatosan belenyúlok, talán magam sem hiszem el, hová tűnik a lábfejem, s már csak azt hallom, ahogy egy csapat seregély száll fel rémülten a közelből, mintha valami történne. Felnézek az égre, s látom, ahogy sötét rajban emelkednek, kitakarva a napot, mint amikor az ablak elé állítottad a vásznad, hogy körbefesd a fényeket..

Egy kattanást hallott csupán, s elöntötte a makadámia dió mindent átható illata