A 22-es csapdája egy kifejezetten unalmas könyv. Rájöttem, hogy nagyon vicces akar lenni, csak ez épp nem sikerül neki. Tudjátok, mikor van valaki a csapatban, aki azt hiszi magáról, hogy milyen jó beszólásai vannak, pedig nem. Az ilyen emberek tényleg szeretnek a saját viccükön nevetni?
Nem olvastam Vonnegut korai regényeit, de nekem ez az egész olyan szagú, mintha őt akarná utánozni (sőt, megkockáztatok némi Rejtő beütést! bár ez nem tudom mennyire lehet valós). Mindenesetre nem sikerült neki.
Maradjunk abban, hogy nem ez lesz a kedvenc könyvem..
Ha szereted…
3 hete
3 csiripelés:
Kb ugyanezt hozta ki belolem is a 22-es. Keptelen voltam vegigolvasni... Rejto butitott kiadas.
Vonnegut humora egesz mas szerintem, persze az sem valo mindenkinek :)
Ooooh Vonnegut-ot imádom! És azt gondolom, hogy a 22-es csapdája egy nagyon gyenge, halvány utánzása a mesternek.
az a legfurcsább a dologban, hogy nagyságrendekkel többen ismerik és szeretik Hellert, mint Vonnegutot. sosem fogom megérteni ezt :)
Megjegyzés küldése