sőt, azt gondolom, hogy elkerülvén az egymást összezavaró elméleteket, a végtelen helyett az "időtlen" kifejezést kéne bevezetni. Azon elméleten haladva, mely szerint a Világegyetem nem végtelen, ámde önmagába visszatér, felvetülhetne a kérdés, hogy de hisz akkor is végtelen, hisz se eleje, sem pedig vége nincsen. Azonban ha valaminek a végpontja találkozik az elejével, azt nem nevezhetjük végtelennek, hisz végül meghatározható lehetne az a pont, ahol fizikailag találkoznak és így egyesülnek. Azonban ha azt mondjuk rá, hogy időtlen alakzat, azzal máris feloldjuk a korlátok közé szorított definíciók egymásnak feszülése okozta ellentmondást.

Remélem a Nasa rátalál a bejegyzésemre, és egy gyors google fordítással rájön, hogy éppen ezekben a pillanatokban tört elő belőlem eleddig szunnyadó jövőkutató és Világegyetem-értelmező énem, s végre megtérül álmodozói mivoltom egy kutatói állás azonnali elnyerésével :)))