Napok óta bennem van az íráskényszer, de amikor leülök az oldal elé, hogy nekifogjak, egyszerűen nem gördülnek ki az ujjaimból a szavak..
Végre elindult némi pozitív fonál az életünkben; tegnap visszavittem Tait az onkológiai központba, hogy megvizsgálják a második megjelent daganatát is (1 órába telt olyan taxit találnom, ami vállalta, hogy saját pokrócunkat az ülésre terítve hátul utazhasson!! Értem én, hogy féltik a kocsit, bár nem tudom mitől, mert Taita a világ legnyugodtabb, legjámborabb kutyája, plusz ráadásul a pokróc azon fele, ami az üléssel érintkezik, természetesn patyolat tiszta, ja és természetes, hogy ilyenkor nagyobb jattot adok a sofőrnek, hisz tisztában vagyok vele, hogy körülményesebb számára az utaztatás).

A(z egyébként igencsak jóképű) doki elmondta, hogy az első daganat sem vészes még mindig, a második pedig olyan kicsi, hogy abból még mintát sem tudnak venni, s hogy ne aggódjunk. Minthogy nem szeretnénk ötödszörre(!) megműttetni (pláne úgy, hogy az előző 2 hónapja volt), immunerősítőt adott, és sok jóval kecsegtetett. Hajrá Tai!