Furcsa, hogy ha az ember lánya már férjezett, (jobb esetben) kikerül az életéből a szerelmi bánat. Azért furcsa azt tapasztalni, hogy nosztalgiával tölt el visszagondolni az első randis gyomor-pillangókra vagy az indulás előtti lázas készülődésekre. A kamaszkori hódításokra, palánkon átesésekre és áthajításokra, mert hát igen, olyan is volt, hogy én voltam az elutasító fél. Na nem minthogyha hiányoznának a szívfájdalmak miatt átvirrasztott (vagy zenére is csak nagy sokára elalvós) éjszakák, csak furcsa... elszáll az idő. S maholnap azon kapjuk magunkat, hogy a tükörbe nézve ráncos bőr képe fogad majd.. na ettől a naptól őszintén szólva félek..

Amire sokszor gondoltunk régen