Egész könnyedre sikerült most ez a hétvége, a kutyák is élvezték, és Taitának állandósulni látszik a jókedve. Csak a hátán egyre hosszabban, V-alakban futó ősz sáv mutatja, hogy azért megviseli/te őt is rendesen, ami történt...

mindig együtt. Bár ezt inkább Chili forszírozza :)

Szóval tettünk egy nagy sétát, le egészen az Árpád-hídig gyalog (11 éves szőrössel azért meg kell gondolni a távokat), ahol pancsolhattak-úszhattak-kavicsokat görgethettek unásig, majd a part mentén visszasétáltunk a Vizafogóig. Taita leküzdötte egyik nagy félelmét, és átugrotta a patakmedret! Sokáig vacillált, Chili legalább 10x odament mellé és mutatta, hogy "így, Tai, így!" és átugrott, nagyon édes volt! De én tudom, hogy Taitának csak hagyni kell, hogy megérlelje magában az elhatározást, s ha nem sürgetik, nem nógatják, akkor összeszedi a bátorságát. Így is történt. És persze utána hatalmas dicséretet kapott, hogy milyen ügyes volt. És aztán egy másik helyen is átugrott, pedig ott szélesebb volt, és előbb bele kellett merülnie a vízbe, hogy aztán így átússzon, s ettől valamiért tartott. De addig szöszmötölt, addig számolgatott, míg végül rávette magát :)

Chili felügyel, Tai rácsodálkozik a hullámokra

 Aztán Bével elmentünk bringázni. Áttekertünk Budára, a régi közös helyünkre, ahonnan rálátni a város szebbik felére, aztán találtunk egy szuper beülős helyet, ami a "slow Budapest" mozgalom egyik tagja. Igazi hippi hely, nagyon tetszett nekünk; kis antikvárium rész, ahol könyvek sokasága sorakozott a polcokon (többek közt vitorlával Földet megkerülő hajósok által írtak, Bé nagy örömére). A hátsó térségben mindenféle íncsiklandót sütögettek, elöl pedig finomabbnál finomabb kézműves söröket lehetett kapni. Súlytalanság állapot, többször kérünk belőled!