*

Tegnap egy nagyon furcsa, mondhatni transzcendentális élményem volt, ráadásul a metrón. Hazafelé robogva megint elfogott a korábbról már oly ismert "ez tényleg igazából történik, ez tényleg a valóság, ez tényleg most van" pánikroham, azonban ezúttal teljesen más mélységekben tárult fel előttem ez az érzés. Ha lehet ilyet mondani, olyan volt, mintha más világból ért hatása is lett volna.

 Nem volt tökéletesen tiszta a kép, ám annál élesebb maga az érzés, talán mert ezúttal engedtem, hogy úrrá legyen rajtam ez az egész, hogy végre megérthessem, miért is jelentkezik nálam ez a dolog már kisgyerekkorom óta.

Az egész olyan volt, mintha akkor és ott hirtelen valahonnan máshonnan érkeztem volna, egy másik életből. Igen, tudom, ez nagyon furán hangzik, mégis így történt.  Nehéz ezt szavakban leírni, hisz egy megfoghatatlan történésről van szó, mégis muszáj róla beszélnem. Nem tudom mi történt velem pontosan abban a pár percben, de azt tudom, hogy ennél élesebben még nem érzékeltem magamat, mint egyfajta összpontosult energiát a valóságban. Annyit tudok, hogy nem pánikkal fogadom majd eztán, ha eluralkodik rajtam ez a dolog, hisz talán épp ez volt, ami eddig gátolta, hogy megérthessem az igazi mélységet. Az Eredet, a Válasz...talán mind ott rejlik ebben az érzésben.

Egyébként rákerestem a neten, hátha más is tapasztalt már hasonló "rohamokat", de nem találtam egyetlen hasonló írást sem senkitől. Vagy talán senki nem mer beszélni erről? Vagy talán másképp kell keresnem.