Tegnap megnéztünk egy ausztrál filmet, természetesen kutyával a főszerepben. Egyrészt elképesztően jó munka; az operatőrnek és a forgatókönyvírónak külön dícséret, másrészt elképesztő hasonlóság van a filmbeli eb és Hegyesfülű között. Külsőleg is, a színűket leszámítva, de a gesztusai, a mozdulatai...mintha Chilit láttam volna!
De azért nem (csak) emiatt tetszett annyira a film, hanem mert egy nagyon jól megformált történet, in medias res kezdéssel és retrospektív, vagyis múltba visszaugró elbeszéléssel. Nagyon szeretem az ilyet, mert a jelenből kiragadó, majd olykor egy-egy jelenet kedvéért visszatérő történetmesélés egy alap dinamikusságot ad a filmnek.
Ha szereted…
3 hete
2 csiripelés:
ugye egyszer sem kerül veszélybe a kutya, és senki sem bántja? mert a szabadítsátok ki villit 2-t sem tudom már megnézni, annyira felzaklat
Te ne nézd meg. Bőgős!
Megjegyzés küldése