Najóvanmostmá' kezd olyan érzésem lenni, hogy egyedül dünnyögök itt, a visszhang felel csupán, de az is egyre halkulóban. Hová lettek az olvasóim, és mi riasztotta el őket, kérem? Gyanús, hogy a sok kutyás és rinyáló poszt, mert másra nagyon gondolni nem tudok. Ellenben némi aktívságot mégiscsak várhatnók. nék. nák.

Noha állítólag felnőtt életet élek, ettől függetlenül továbbra is úgy tekintek a világra, mint egy felfoghatatlan, és rejtélyes összefüggés-szálakkal működő gombolyagra, többször jut eszembe, hogy elinduljak a keresés útján, meg minden. Ne lennének persze olyan elvárásaim, hogy eljussak Eastsound-ra (Orcas island, Washington), ahol vadon élő kardszárnyú delfinek társaságában kajakozhatnék a tengeren, gyönyörű tájjal körbe véve. Csupán piti 1,5 - 2 milka kéne hozzá kettőnknek (bárcsak tábla csokiban értenék), és máris vigyorogva néznék ki a fejemből, a visszautat meg szépen elsunnyognám, mondjuk elbújnék a gép indulásakor.

Marad nekem egy Hegyesfülű, meg egy Bé, ők már összetéve is két betű az ábcéből, végülis annyira nincs ám rossz dolgom, de gyarlóságom mindig többet és többet akar. Vajh mitől lenne jobb nekem, ha 1-2 hétre láthatnám a hőn áhított bálnákat, és utána újból visszapottyannék a megszokott életbe? Csak hogy elmondhassam magamról, hogy megcsináltam? ...hát...igen! no nem azért, hogy elmondhassam, mert az kitérdekel, de leginkább, hogy meg- és átéljem, lássam a két szememmel, nem csak ámítás-e a létezésük, és igazából csak photoshop az egész :)