A hétvégéről

Levizsgáztattuk az alapfokot, az első olyan csoportom, ahol igazán mély, személyes kapcsolat alakult ki a gazdákkal. Mindegyikük vizsgájáért úgy szurkoltam, mintha a sajátom lett volna. S az első csoport, akik nekem is bizalmat szavaztak, akiknek mertem segíteni, és tudtam is.

Az utolsó órán (szombat) az oktató teszt jelleggel 10 perc csoportvezetői szerepkörrel ruházott fel minden segítőt. Az én feladatom első körben a formálás bemutatása volt, második körben pedig szó-lánc játékot játszottunk a gazdikkal (én mondok egy szót, az utánam lévő annak utolsó betűjével kell újat mondania. Pl óra - autó, és így tovább). A lényeg, hogy minél gyorsabban pörögjön a dolog. Aztán egyszer csak leállítom, és mindeninek be kell csuknia a szemét. Akihez odamegyek és megérintem a vállát, meg kell mondania, hogy a játék közben mit csinált a kutyusa.

Ezzel bevezettük a középfokot, ahol nem csak az oktatóra és egymásra kell odafigyelniük, de minthogy ott már saját maguknak kell a kutyusaikat kezelniük problémás esetben, így figyelmük x%-ával pedig rájuk kell fókuszálniuk.

Igazság szerint eléggé zavarban voltam, és mint ilyenkor mindig, most is nevetgéltem-viccelődtem, de szerencsére ez jól jött ki, és a gazdik nagyon jól érezték magukat mindeközben.
A teszt-sorozat után visszajelzéseket is kaptunk, nem csak a 10 perces csop-vez tevékenységünkre, de akár az egész 7 hetes munkánkra vonatkozóan. Samuék gazdái (Zsolt és Anna) külön kiemelték, hogy ők nagyon meglepődtek azon, hogy én még nem vagyok mellényes (oktató).
Azért remélem 1 éven belül sikerül annyit fejlődnöm, hogy a sulivezetőség is megszavazza nekem a bizalmat, és akár segédoktató legyek.

Vasárnap a kutyaovin volt egy nagyon vicces élményem. Terepfoglalkozást tartottunk együttesen kicsiknek és nagyoknak, pórázfegyelemmel mentünk ki az Északi összekötő híd lábához. A pórázfegyelmet nagyon sok gazdi nem tudja még következetesen csinálni, illetve nem értik pontosan mi a lényege, ezért sokuknak segíteni kell. Odaléptem egy kiskutyás gazdihoz, akinél láttam, hogy elég bizonytalan. Annyira furán nézett rám, hogy erősen elgondolkoztam azon, vajh véletlenül nem egy egyébként "szimpla" kutyasétáltatót kezdtem-e el "vezényelni". Szerencsére nem :))