Bé nagypapája tegnap este óta kórházban, egyre súlyosbodó állapottal, a nővérem pedig perceken belül szülhet.
Az egyik szemem sír, a másik nevet...

Ernest & Celestine

Ez a mese annyira aranyos, hogy elolvadok tőle! Igazi rajzolt mesefilm, aminek gyermekkönyv az alapja. Imádnivaló karakterek, sőt, még a francia szinkron hangok is azok! Magyar felirattal már letölthető, mára tervezem hogy megnézem, hát kíváncsi vagyok.

Ja, és jelölték Oscar-díjra is!

A kedvenc jelenetem, mikor Celestine festményein keresztül érzékeltetik az évszakok adta hangulatok változását, s az aláfestő zene is segít a ráhangolódásra! Utoljára hasonlóval a "The soloist" c. filmben találkoztam, (amiben Jamie Foxx és Robert Downey Jr. játszik), egy cselló koncert hangulatát érzékeltették színekkel. Beleborzongóan jó!

Ő duzzog :)

Igazából sok közlendőm lenne, de mire eljutok a blogírásig, már nem jön az ihlet. Többféle gondolat cikázik őrülten a fejemben; a lakás, Ádám, Bé, Hegyesfülű, kutyasuli, emberek általános utálata, és persze még sorolhatnám, de azért mégiscsak olyan formába kéne önteni a gondolataimat, ami nem csak egy értelmezhetetlen katyvasz, hanem némileg felfogható is.

Bé álma, miszerint egyszer könyvet írok majd és így tartom el mindkettőnket, egyre távolabbnak tűnik, mert míg ez egyszer réges rég tán még egész elképzelhetőnek tűnt, mára már a kósza gondolat is olyan távoli, mint ide a Szaturnusz gyűrűje. Ihlettelen lettem. Szégyen. Gyalázat. De nincs mit tenni. A szavakban való önkifejezés átalakult zenévé és belül gomolygó gondolatokká. De van-e innen visszaút? Jó kérdés. Egy próbát majd mindenképp megér.

"Három mély lélegzet a legtöbb dolgot megoldja"

Naszóval bizonyos értelemben véve tökre bírtam volna, ha ma nem kell 5:50-kor kelni, sőt, szerintem bizonyára szélesebb mosollyal üdvözöltem volna a reggelt, ha nem büdös 4 fokra kelek, kóborló jegesmedvékkel az utakon.

Na de. Ma legalább megyek ki a sulira és gyakorlunk Hegyesfülűvel: kézjelek, szagazonosítás, szlalom. HAJRÁ! Kell az a májusi vizsga!!

Már épp itt volt az ideje, hogy kivegyek egy hosszabb szabadságot. Időm jutott Bére, Hegyesfülűre, a kutyasulira, és önzőség, de kimondom: végre magamra is. Elképesztően régen hegedültem, és bár kb egy hónapja folyamatosan arról álmodom, hogy játszom végre, a délutáni kutyasétából való hazaérés után (19:00 körül) a szomszédok már bizonyára nem örültek volna neki úgy, mint én.

DuplaDé

És mindaddig, míg le nem fogtam az első akkordokat, igazán nem is éreztem, hogy ennyire hiányzott a zenélés. Kb két hete találtam egy szuper kottát a kedvenc zeneszerzőmtől (Rieding), így annak álltam neki. Bizony 45 perc után már jelentősen zsibbadtak lettek az ujjaim. Ennyi, be kell ismerni, hogy a be nem járatottság bizony rozsdásodást eredményez. De megérte a sajgó ujj, mert belül végre megint könnyű vagyok, és a hétköznapok ki nem mondott vagy le nem írt súlyai a hangokkal együtt messzire szálltak.
Köszönöm, DuplaDé!

Csigalassúsággal telik a mai nap, pedig úgy szeretném, ha már csütörtök d.u. lenne és hazafelé tartanék a melóból, ugyanis akkor végre beköszöntene a 4 napos szabadság!! És lenne későig alvás, közös kutyázás Dettivel, moziban popcorn evés közben 'A nő' megnézése, kutyasuli, és sok sok napsütés. Igen, ez utóbbi főképp. Meg hegedű, kikapcsolódás, madárcsicser. Éljen a tavasz!!! Csak ...mühühü, legyen már csütörtök d.u.!!

Red Dog

Tegnap megnéztünk egy ausztrál filmet, természetesen kutyával a főszerepben. Egyrészt elképesztően jó munka; az operatőrnek és a forgatókönyvírónak külön dícséret, másrészt elképesztő hasonlóság van a filmbeli eb és Hegyesfülű között. Külsőleg is, a színűket leszámítva, de a gesztusai, a mozdulatai...mintha Chilit láttam volna!

De azért nem (csak) emiatt tetszett annyira a film, hanem mert egy nagyon jól megformált történet, in medias res kezdéssel és retrospektív, vagyis múltba visszaugró elbeszéléssel. Nagyon szeretem az ilyet, mert a jelenből kiragadó, majd olykor egy-egy jelenet kedvéért visszatérő történetmesélés egy alap dinamikusságot ad a filmnek.

 

 

Imádom a tavaszt!! Olyan madáráriában és a házunknál környékező harkályok jellegzetes kopácsolása közepette indulunk Kuttyal sétálni, hogy az a legrosszabb kedvet is azonnali mosollyá változtatja!

Jövő héten irány a Puskin, megnézzük "A nő" c. filmet. Régóta kinéztem, és szégyen-gyalázat, hogy eddig még nem találtam rá módot, szerintem ugyanis az alapsztori kivételesen jó ötlet, és rettentően furdal a kíváncsiság, hogy mit hoznak ki belőle; mennyire kiszámíthatóak az események, és mi lesz a vége. Nos, állunk elébe. Egyébként egészen meglepődtem, hogy a jegyárak 1400 forint körül mozognak, vagyis gyakorlatilag Multiplex árak lettek. Úgy tűnik a sorozatos leállások nem tettek jót a biznisznek. Irtóra kár lenne, ha végleg búcsút kéne inteni az art moziknak. Olyan hangulatot árasztanak, amik aféle Eldorádók ebben az elmultisodott világban.

Csak vitték magukkal a hangok, és az az ismeretlen női ének, ami egészen a távolból jött, s mire odaért mellé, már egészen biztos volt benne, hogy összetartoznak, s kéz a kézben nézik majd, a fényfürdőben mint szállnak tova a pitypang apró bolyhai, s mint kapaszkodik egy aprócska rovar az egyik szárba, így vitetve magát a léggel, súlytalan ívpályára kerülve, míg végül üdvözölve az ismeretlent, a vörös fényekkel együtt lebukik a víz alá.

Eső jött végül, afrikai dobosokat hozva magával messzi földről, hogy dübögő ritmussal életre keltse a fuldokló mezőt. Csodára várva nézték mint telik meg szinte harapható léggel a környék, miközben csak úgy, titokban, mint aki azt hiszi senki sem látja, lopózott a vad birtokra egy lábatlan utazó. Motyóját a hátára csapva, fel-felsóhajtva a kénytelen teher alatt, megérkezett végre; a zöld remények sejtelmes, sokat ígérő világába. Hogy mi várhat rá, azt senki sem tudja, csak az arcán rendíthetetlen, bölcs mosollyal nyugvó fűzfa, a mező széli lombok között.

Mit nevezünk pontosan kísértésnek, és hol van az a pont, ahonnan ártalmas?

Míg a múlt hetet teljesen lelassultnak éreztem, addig ez a hét eléggé csigalassúsággal telik, pedig úgy várnám, hogy végre hétvége legyen és mehessünk Nagyihoz. Unokatesóéknál ráadásul napozó partit tartunk..hát erre kíváncsi leszek, legfőképpen arra, hogy az ő kutyájuk hogy fog kijönni Hegyesfülűvel. De hát ott leszek, baj nem történhet, max összeszaladgálják a virágágyásokat :))

Tegnap majdnem szörnyet haltam ijedtemben, mikor a Dunaparton játszottunk Paprikással, mire egyszer csak az erdőből előtűnt egy férfi, gurulós bőrőndöt húzva maga után! Elég hátborzongató volt. Pláne hogy sötét volt, és én...hát igen, félek a sötétben.

Újabb aranyköpés

"Érti, ez akkor most ilyen 52-es csapdája vagy mi."     :)))



A hétvégén irány Nagyi, és az ő madárcsicsergéstől hangos (I love fecskék), nyugodt, napfényes birodalma! A szőlőlugassal övezett kis házikó, ahol a téglákba bele van írva a nevünk. Gyerekkorunk fellegvára, a védelem szigete! Nagyi, kérlek élj még nagyon sokáig!

űújabb hétvége telt el, s a napsütés egyre szikrázóbb! Háromszoros éljen a tavasznak!! Hip-hip...! x3

Most, hogy így mindent teleírok a bálnák közti kajakozás eszméletes élményének lehetőségéről, azért erre a látványra nem hiszem, hogy nyugodt maradnék. Még szerencse, hogy ilyesmi nem fordul elő az Orcas Island-nél :))

És ha minden jól megy, két héten belül lesz egy saját lakásunk! IzzzzzZZzzgulás van! :)

Bence azt mondta, hogy ő azért félne, ha kajakozás közben egyszer csak felbukkanna mellettünk egy bálna, meg hogy biztos volt már olyan, hogy megtámadta az evezőket, stb. Én speciel visítanék, és sírnék örömömben, annyira izgatott lennék!!! Valamiért eszembe nem jut, hogy ezek a csodálatos állatok megtámadnának -különben pedig épp eléggé hozzá vannak szokva a kajakozókhoz, évente több ezer ember kel útra, hogy megnézhesse őket ilyen módon.
Sőt! Több oldalon is olvastam, hogy az orkák megvédik a kajakosokat a cápáktól(!), mert nem engedik őket oda a hajókhoz! Ez bámulatos!!

Hja hogy a cápák? Hátő, miattuk aggódnék egy icikét, de annyira nem.

Najóvanmostmá' kezd olyan érzésem lenni, hogy egyedül dünnyögök itt, a visszhang felel csupán, de az is egyre halkulóban. Hová lettek az olvasóim, és mi riasztotta el őket, kérem? Gyanús, hogy a sok kutyás és rinyáló poszt, mert másra nagyon gondolni nem tudok. Ellenben némi aktívságot mégiscsak várhatnók. nék. nák.

Noha állítólag felnőtt életet élek, ettől függetlenül továbbra is úgy tekintek a világra, mint egy felfoghatatlan, és rejtélyes összefüggés-szálakkal működő gombolyagra, többször jut eszembe, hogy elinduljak a keresés útján, meg minden. Ne lennének persze olyan elvárásaim, hogy eljussak Eastsound-ra (Orcas island, Washington), ahol vadon élő kardszárnyú delfinek társaságában kajakozhatnék a tengeren, gyönyörű tájjal körbe véve. Csupán piti 1,5 - 2 milka kéne hozzá kettőnknek (bárcsak tábla csokiban értenék), és máris vigyorogva néznék ki a fejemből, a visszautat meg szépen elsunnyognám, mondjuk elbújnék a gép indulásakor.

Marad nekem egy Hegyesfülű, meg egy Bé, ők már összetéve is két betű az ábcéből, végülis annyira nincs ám rossz dolgom, de gyarlóságom mindig többet és többet akar. Vajh mitől lenne jobb nekem, ha 1-2 hétre láthatnám a hőn áhított bálnákat, és utána újból visszapottyannék a megszokott életbe? Csak hogy elmondhassam magamról, hogy megcsináltam? ...hát...igen! no nem azért, hogy elmondhassam, mert az kitérdekel, de leginkább, hogy meg- és átéljem, lássam a két szememmel, nem csak ámítás-e a létezésük, és igazából csak photoshop az egész :)

Csoportkép a vizsgák után :)

Mindenkinek sikerült a vizsgája! :)

 Én a hátsó sorban, fekete kabátban, Betyár (drótszőrű vizsla) épp beszél hozzám, aki az első képen úgy néz ki, mint chewbakka :)

 

Elte Etológia

Még hónapokkal ezelőtt részt vettünk Hegyesfülűvel az ELTE Etológiai Tanszéken a "hol a gazdi?" keresési tesztben, amiről írtam is akkor.
Ma kaptam egy e-mailt, amiben arra kérnek, hogy Chilivel kapcsolatban töltsek ki egy külön kérdőívet, hogy könnyebben tudják értelmezni a tesztben adott válaszait. Olyan kérdések voltak benne, miszerint van-e külön szagazonosítási képzettsége vagy járok-e vele bármilyen szagazonosítási foglalkozásra, stb.

Arra emlékszem, hogy a teszt után azt mondták, hogy Paprikafej az átlagnál jóval jobban teljesített...de vajon ennyire? Vagy mindenkivel kitöltetik utána ezt a kérdőívet? Mert előtte is volt valami, amit ki kellett tölteni... Érdekes :))

A hétvégéről

Levizsgáztattuk az alapfokot, az első olyan csoportom, ahol igazán mély, személyes kapcsolat alakult ki a gazdákkal. Mindegyikük vizsgájáért úgy szurkoltam, mintha a sajátom lett volna. S az első csoport, akik nekem is bizalmat szavaztak, akiknek mertem segíteni, és tudtam is.

Az utolsó órán (szombat) az oktató teszt jelleggel 10 perc csoportvezetői szerepkörrel ruházott fel minden segítőt. Az én feladatom első körben a formálás bemutatása volt, második körben pedig szó-lánc játékot játszottunk a gazdikkal (én mondok egy szót, az utánam lévő annak utolsó betűjével kell újat mondania. Pl óra - autó, és így tovább). A lényeg, hogy minél gyorsabban pörögjön a dolog. Aztán egyszer csak leállítom, és mindeninek be kell csuknia a szemét. Akihez odamegyek és megérintem a vállát, meg kell mondania, hogy a játék közben mit csinált a kutyusa.

Ezzel bevezettük a középfokot, ahol nem csak az oktatóra és egymásra kell odafigyelniük, de minthogy ott már saját maguknak kell a kutyusaikat kezelniük problémás esetben, így figyelmük x%-ával pedig rájuk kell fókuszálniuk.

Igazság szerint eléggé zavarban voltam, és mint ilyenkor mindig, most is nevetgéltem-viccelődtem, de szerencsére ez jól jött ki, és a gazdik nagyon jól érezték magukat mindeközben.
A teszt-sorozat után visszajelzéseket is kaptunk, nem csak a 10 perces csop-vez tevékenységünkre, de akár az egész 7 hetes munkánkra vonatkozóan. Samuék gazdái (Zsolt és Anna) külön kiemelték, hogy ők nagyon meglepődtek azon, hogy én még nem vagyok mellényes (oktató).
Azért remélem 1 éven belül sikerül annyit fejlődnöm, hogy a sulivezetőség is megszavazza nekem a bizalmat, és akár segédoktató legyek.

Vasárnap a kutyaovin volt egy nagyon vicces élményem. Terepfoglalkozást tartottunk együttesen kicsiknek és nagyoknak, pórázfegyelemmel mentünk ki az Északi összekötő híd lábához. A pórázfegyelmet nagyon sok gazdi nem tudja még következetesen csinálni, illetve nem értik pontosan mi a lényege, ezért sokuknak segíteni kell. Odaléptem egy kiskutyás gazdihoz, akinél láttam, hogy elég bizonytalan. Annyira furán nézett rám, hogy erősen elgondolkoztam azon, vajh véletlenül nem egy egyébként "szimpla" kutyasétáltatót kezdtem-e el "vezényelni". Szerencsére nem :))

Kb olyan mennyiségű irathalmazt adtunk le az ügyintézőnek, hogy vígan úszkálhattunk volna benne, ha épp ahhoz van kedvünk, ellenben még mindig kell majd hiánypótlásra benyújtanunk párat, mert a tanácsadónk elég hebrencs és kapkodó (de legalább kedves és segítőkész).