Álmok

Tegnap éjjel spirituális álmom volt.
Egy nagyon meredek emelkedőn mentünk ketten Bencével felfelé. Váratlanul két masszív szénaboglya (a teljesen tömör és nehéz fajtából) kezdett cikk-cakkban lefelé gurulni, és nekünk el kellett ugrani előlük, nehogy kilapítsanak minket. A következő pillanatban már felfelé görgettünk egy-egy ilyen szénagömböt, fent, a hegy tetején pedig egy buddhista szerzetes állt. Nézett bennünket végtelen nyugalommal, de nem szólt semmit. A koncentrálás és a meredek terep keményen igénybe vette a kitartásunkat, és Bence elkezdett kiabálni a szerzetesnek (még mindig elég messze voltunk tőle), hogy miért áll csak úgy ott, miért nem segít, és egyáltalán miért kell ezeket a gömböket felgurítanunk. Ő csak állt, mosolygott mindent tudóan, és nekem akkor leesett. Azért nem segít, mert tudja, hogy rájövünk. Bölcs ő, aki azt akarja, hogy mi találjunk rá az ösvényre, és így nagyobb a ráismerés és az öröm. Megtalálni Az Értelmet nem olyasmi, amit mások elmondanak, és te ettől megvilágosodsz, nem igaz?

 És akkor megcsúsztam, és a gombolyagom kérlelhetetlenül megindult a lejtőn.. Nagyon szomorú voltam (nem mérges!), és miközben lassított felvételben láttam, hogyan pattog egyre távolabb: egy, kettő, már öt méterre tőlem, arra gondoltam, hogy még egyszer felcipelni idáig képtelenség, és egy örökkévalóságig tart majd. A következő pillanatban Bence már el is kapta (előtte ő valami göröngynek nekitámasztotta az övét), és kedvesen mutatta, hogy megmentett az újabb kaptatótó. Rá haragudtam egy icit, de talán inkább magamra, amiért nem én kaptam el, vagy hogy a bizonyára okkal történő "útismétléstől" megkímélt. De persze hálás is voltam, csak úgy éreztem nem helyes ez így.

Aztán végül felértünk, és mindkettőnk egyedi tanítást kapott, így csak az enyémet tudtam nyomon követni. Elkezdtek elemezni, azt mondták vártak már, s hogy a kitartásom és az elszántságom, az akaraterőm rettentően hatalmas. Hogy nekem ezek a különleges képességeim. Aztán valami olyasmit is mondtak, hogy a skorpió a delfin házában állt, amikor megszülettem, így nálam ez az uralkodó --de fogalmam sincs, hogy ez mit jelenthet :)

Hát, kb ennyi.
Érdekes, hogy a tudatalattim hogy foglalkozik a küldetéstudatommal, valószínűleg nyugtatás végett álmodtam mindezt, mert a minap elég nagy kifakadásom volt. Csak zokogtam és zokogtam, azt ismételgetve, hogy nem szabadna, hogy éljek, mert nem tudom, mit kell kezdeni ezzel az Életnek nevezett valamivel. Hogy fogalmam sincs, miért jöttem Világra, hogy mi a célom, a rendeltetésem. És minden nap robotolni a munkában azért, hogy legyen mit ennünk, ennek nincs értelme. Ez nem ÉLET, ez egy fogaskeréknek lenni a pénz-orintált szerkezetben, semmi több.
Hogy legalább 6 különféle életet tudok elképzelni magamnak, de egyikhez sincs semmi közöm. Teljesen úrrá lett rajtam a kétségbeesés. Ilyenkor őszintén úgy gondolom, hogy áldozat vagyok egy olyan helyen, ahol a legtöbb ember kinevet, mikor azt mondom, hogy az a legnagyobb álmom, hogy kardszárnyú delfineket láthassak. Tovább már folytatni sem merem.

Remélem másokkal is előfordulnak hasonló pillanatok, és nem csak én vagyok ennyire elkeseredett olykor.