Bence névnapom alkalmából elvitt a Müpába, egy Zeneakadémista növendék zongoraestjére. Elképzelhetetlenül könnyedén és természetességgel játszott, bár inkább csukott szemmel volt élvezhető, mert a látványa hozzá viszont nagyban rontott az összképen. Minden alázat nélküli, öntelt és művi, magát hihetetlen nagy művész zseninek beállító srác volt. Nem szeretem az ilyet. Pedig szépen játszott...

Rég voltam már zongorakoncerten, és most eszembe jutott, mennyirea leggyönyörűbb, s legszomorúbb hangon megszólaló hangszernek gondolom.